A szingliség napos oldala

Pár évvel ezelőtti az eset, de máig annyira élénkek az emlékeim, mintha csak tegnap történt volna minden. Sajnos hajlamos vagyok arra, hogy amikor épp egy rosszabb időszakomat élem, mindenkit eltolok magamtól. Erre életem szerelme nem volt felkészülve, ezért persze nem is tudta jól lereagálni. A történet lényegében szakítással végződött, és tekintve, hogy engem még sosem "dobtak", nem tudtam, mit kezdjek a helyzettel, egyszerűen csak sírtam, sírtam, és sírtam.

Az a bizonyos szakítós este

Évekkel ezelőtt egy borús, téli, decemberi napot írtunk. Egy családi tragédia következtében teljesen magamba fordultam, úgy éreztem, nincs kiút ebből a depresszióból. És ha a gyász nem lett volna elég ok az aggodalmamra, az akkori nagy szerelmem is közölte, hogy ő ebben a sírós slamasztikában nem hajlandó részt venni. Gondoljunk csak bele! Egyik nap egy haláleset, másnap pedig elhagy a szerelmed - jó párosítás. Először azt hittem, hogy mindennek vége, összedőlt a világ. 

Az első szingli napok

Mindannyiunk átélte már azokat a bizonyos szívbemarkolós, első szakítós napokat. Amikor még ahhoz sincs erőd, hogy kitápászkodj az ágyadból. Legszívesebben egész nap csak csokit zabálnál, és telesírnád a párnádat, miközben az exed képeit nézegeted, amik még mindig ott lógnak a falon. Ez valamelyest egy természetes jelenség, ám én is elkövettem azt a hibát, hogy beleültem a fájdalomba, és esténként meghörpintettem pár pohárkával - gondoltam, majd ez segít. Hát kicsit sem használt! 

2 hét után besokalltam saját magamtól! 

Miután 7 kg-t lefogytam, és kaját sem tudtam venni a számba két hétig, rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, mert teljesen tönkre fogok menni. Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból, és elkezdtem naplót íni. És habár mocskosul rossz érzés volt kiírni magamból az érzéseimet, mégis segített abban, hogy elengedjem, és magam mögött hagyjam életem egyik legszebb és egyben legnehezebb két évét. Két nap elteltével már sétáltam is, ami elképesztőnek számított! Rájöttem, hogy a zene a fülemben számomra gyógyír, és végre senki nem mondta meg, hogy hogyan érezzek, mit csináljak, egyszerűen csak ültem a paneltömbök előtti kis tónál, és némán meredtem a semmibe. Ekkor éreztem először azt, hogy jólesik a szellő. Észrevettem, milyen csodásak a fák, mennyire gyönyörűen csillognak a napsugarak a tó tetején, s talán először elhagyta egy mosoly is a számat. Ekkor gondoltam először arra a tényre, hogy a szingliség nem feltétlenül jelent halált, sőt. Talán most kezdődik az igazi életem. 

Aztán kinyíltam, mint egy virág...

3 hét elteltével mintha kinyílt volna a szemem, és olyan dolgokat vettem észre magamon és a világon, amiket eddig még soha. Vettem a bátorságot, és beiratkoztam jógaórákra, folyamatosan naplóztam, és ha épp nem a sulira készültem, még a barátaim is meglátogattak, egyszóval elkezdtem végre élni. A pasizás persze szóba sem jöhetett, de felértem ésszel, hogy végre foglalkozok önmagammal, amit eddig nem igazán tettem meg. A lelki egészség ugyanolyan fontos, mint a testünk épsége, éppen ezét nagy hangsúlyt fektettem a meditációra is. Szinte már naponta végeztem lazító légzőgyakorlatokat, amik a stresszszintemet tökéletesen lecsökkentették. Elkezdtem élvezni azt, hogy élek. A tudat, hogy létezem, és alkothatok, sőt, én írom sorsom fejezeteit, teljesen lázba hozott. Mit tesz egy kis egyedüllét, nem igaz?

A szakítás után többé már sosem lesz ugyanolyan az életem?

Valamelyest igazad van. Ugyanis felnősz. A negatív érzelmek segítenek téged saját fejlődésedben, és akár akarod, akár nem, ígyis-úgyis túlesel ezen párszor az életben. De nem kell, hogy letargikus depresszióba ess, sőt! Használd ki a szingliségedet arra, hogy képzed önmagad. Te vagy az, aki 0-24-ben állandóan veled lesz a halálod pillanatáig, szóval vértezd fel magad, fogd meg minden erődet, és tárd ki a szárnyaid a világnak! Menj el manikűröztetni, hallgass meditációs hanganyagokat, járj el edzésre, és mulass a barátaiddal! 

Neked mennyire fájt az első szakítás?

Nyitókép: Shutterstock