bemutató Kincsem kosztümös film történelem magyar
Léteznek filmek, amikről első pillantásra tudod: ezt látnod kell! Lehetőleg minél hamarabb! Nos, a helyzet az, hogy én így jártam a Kincsemmel.

Nem, nem azért, mert kíváncsi voltam, hogy mire verték el az alkotók a rekord méretű (3 milliárdos) költségvetést. Egyszerűen azért, mert az előzetest látva olyan érzésem volt, mintha nem is magyar film képkockái villognának előttem. Egészen addig, amíg Nagy Ervin arca fel nem villant a vásznon, eszembe se jutott, hogy EZ egy magyar film beharangozója lenne.

Tegnapelőtt este mégis ambivalens érzésekkel foglaltam el a helyem a vászon előtt - mivel éppen a nemzeti ünnepünk estéjére sikerült időzíteni a mozizást, ami értelemszerűen felerősítette az elvárásaimat a filmmel kapcsolatban.

Nos, a film pont eléggé feszítette pattanásig az idegeimet és izzasztott meg ahhoz, hogy gyorsan leszögezzem: nincs mitől tartani, mert az alkotás briliáns. Méltán lehetünk büszkék rá! Pénz ide, látványtechnika oda, az alkotás nem ezek miatt lett lebilincselő, hanem mert mind a fő-, mind a mellékszereplők tökéletesen hozták az általuk megformált karaktereket. Minden ízében helyén van a pikírt magyar humor, az önérzet, a győzni akarás és az érző szív.

Természetesen megkapjuk a szerelmi szálat, ami egy 19. századi Rómeó és Júlia köntösébe bújtatva bontakozik ki. Annyi különbséggel, hogy a szerelmesek, ha nem is könnyen, de túlélik a rájuk mért csapásokat.

A film sok tekintetben elrugaszkodott a valóságtól - méghozzá fényévekre -, de pont ezért találó a 'romantikus kalandfilm' besorolás a 'történelmi dráma' helyett. Mert hát a Kincsem nem történelmi film. Pusztán van egy ismert alapsztori, ami nyomokban tartalmaz valós elemeket. De igazából egy jól megkomponált fikció az egész - és nem is akar többnek látszani.

Egy kosztümös film, ami cseppet sem nélkülözi a modernkori elemeket. Részemről a legtöbbel ki voltam békülve, mert, ahogy számos helyen nyilatkozták az alkotók: pont ezzel kívántak eltérni a megszokott történelmi filmektől.

Forrás: Origo

Szerény véleményem szerint azért ezzel egy kicsit túl is lőttek a célon. A film közepe táján van egy táncjelenet, ami egyenes ordít, hogy "Nem vagyok idevaló!" A többivel még úgy, ahogy meg lehet barátkozni.

Kétségkívül elmondható, hogy a Blaskovich Ernő (Nagy Ervin) és Klara Otto von Oettingen (Petrik Andrea) között vibráló szenvedély végig áthatja a filmet.

Ezt csak tetézi Kincsem diadalmenete, amihez találóan párosították a megszelídítés folyamatát is: hiszen a főszereplő nem betörte, hanem megszelídítette lovát. Méghozzá egy macska segítségével, ami bár meseszerű elemnek tűnik, de a korabeli feljegyzések szerint Kincsemnek valóban volt egy Csalogány nevezetű cicabarátja.

A szóval a film pont azoktól az elemektől lesz különleges, amitől lehetne nagyon giccses is. Voltaképpen elveszünk a térben és időben, megszűnik létezni a külvilág és a valóság, miközben nagyon jól szórakozunk.

Nyitókép: Origo

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.