Anya, megfesthetlek? - Avagy festőnők édesanyjai

Persze nagyon megnehezíti a dolgunkat, hogy évszázadokon keresztül a korszellem sablonok közé kényszerítette az alkotókat. A festők általában polgári környezetben, gondos ruházatban, szép bútorok között, idős korukban ábrázolták édesanyjukat. Legtöbbször ülve, kézimunkájuk fölé hajolva vagy könyvet olvasva. És nem azért, mert a korabeli édesanyák egész nap szép szobákban üldögélve, hímzéssel töltötték volna az idejüket. Hanem ez által az idillikus, kényelmes környezetbe helyezett ábrázolásmóddal a festők szociálisan felemelik az édesanyjukat - egyfajta gesztusként.

Ezek a festmények legtöbbször mély és szép vallomások életünk első és legfontosabb asszonyához. Különböző korokból öt festőnőt választottam ki, akiknek édesanyjukról készült portréit mutatom be nektek:

Emlék anyámról

A reneszánsz nagy festőasszonya, Sofonisba Anguissola azon szerencsések közé tartozott, aki olyan családba született, ahol a kislányok neveltetését és oktatását is nagyon fontosnak tartották.

Az itt látható festményen egy igazi szépséget ábrázolt, aki drága, aranyozott ruhában, elegánsan, érdeklődő tekintettel néz ránk. A festmény érdekessége, hogy a képhez egészen biztosan nem állhatott modellt a művésznő édesanyja - hiszen Sofonisba aprócska kislány volt még, amikor félárván maradt. Így a festőnő emlékfoszlányokra hagyatkozva, 25 éves korában festette meg korán elvesztett édesanyát. Az azonban jól látható, hogy emlékeiben egy magabiztos, előkelő tartású, szeretetre méltó asszony élt.

Ketten a világ ellen

Élisabeth Vigée-Lebrun a francia rokokó elismert és keresett művésznője volt. Akár fogalmazhatunk úgy, hogy az életéért festett: csak 12 éves volt, amikor elvesztette édesapját. Az, hogy a család túlélte ezt a nehéz időszakot, mindenek előtt a kislány portrémegbízásaitól függött.

A francia forradalom kitörésekor menekülnie kellett. Így szülőföldjét és férjét is maga mögött hagyva Európa különböző helyein bukkant fel, hogy festményeivel biztosítsa maga és kislánya megélhetését. Életének két szerelme volt: kislánya, Julie és a festészet.

Ennek a képnek az érdekessége, hogy nem az édesanyját örökítette meg a festményen, hanem önmagát és gyermekét. Az abban a korban nem megszokott bensőséges, szeretetteli kapcsolat jól látható: a két alak egymásra simulva öleli meg egymást, s mindketten bátran néznek a szemünkbe. Mintha azt mondanák: "Mi együtt nagyon erősek vagyunk, bennünket senki és semmi nem tud elszakítani."

"Azok az örömök, amivel a művészet megajándékozott, az összehasonlíthatatlan az anyai boldogság örömével. Meg sem próbálom azt az önkívületi állapotot leírni, ami magával ragadott, amikor a gyermekem először felsírt mellettem. Minden anya ismeri ezt a felfoghatatlan érzést." /Élisabeth Vigée-Lebrun/

Impresszionista szeretet

A modern kor egyik méltán legelismertebb női művésze az impresszionista Berthe Morisot. Berthe egy nagyon jómódú, polgárcsaládból származott, ahol természetesnek számított a lányok taníttatása. A szeretetteljes légkört, a szintén kiemelkedően művelt anyuka teremtette meg. Mindez jól kifejeződik édesanyjáról és húgáról készült festményén. Kiérződik rajta az intim, melegséget árasztó hangulat, ami a családot jellemezte.

Bizalom és ridegség?

Időzzünk még egy kicsit az impresszionista festőnők környékén! Marie Louise Cathérine Breslau jómódú családból származott. Édesapja halála után az anyja úgy döntött, hogy lányaival Párizsba költözik, ahol a tehetséges Louise magániskolában tanulhatta ki a festőmesterséget. A felvilágosult, de meglehetősen akkurátus anya erős befolyást gyakorolt lányai életére.

Az anyai boldogság nyomai

Egy olyan művésznő festményét hagytam utoljára, akit kortársai "a gyerekek és anyák festőjének" neveztek, mivel annyira sokszor örökítette meg az anyaságot.

Mary Cassatt az Egyesült Államokban született. Családja nagyon gazdag és művelt volt. Ezen a festményén édesanyját láthatjuk a Figarót olvasva. Az, hogy a 19. század végén egy nő ilyen természetességgel olvas napilapot, jól mutatja tájékozottságát és érdeklődését a világ dolgai iránt. A színek harmóniájából, a modell nyugodt, kiegyensúlyozott tartásából pedig kiolvasható az anya és lánya közötti bensőséges, meghitt kapcsolat.

Nyitókép: Wikipedia