Egy elpusztíthatatlan asszony: Artemisia Gentileschi

A férfiak uralta 17. században testi és lelki meggyalázása után is talpra tudott állni: önálló egzisztenciát teremtett magának.

No, de ne szaladjunk ennyire előre a történetben!

Artemisia Rómában született, apja a kor neves festője volt, de ő édesanyja korai halála miatt félárván nőtt fel. Már aprócska korától festéket kevert, vásznakat feszített, rajzolt és festett. Azonban apja nemcsak műhelymunkájába fogta be, hanem arra kényszerítette, hogy aktmodellként pózoljon neki és festő barátainak.

Így nem csoda, hogy ezzel ledér, könnyűvérű nő hírébe hozta tulajdon gyermekét. Ezért talán az is érthető, hogy Artemisia miért Zsuzsanna és a vének bibliai történetét festette meg egy korai munkájában. A képen a fiatal nő undorral próbál megszabadulni a két öregember tolakodó tekintete és molesztálása elől.

Miután apja megtudta ezt, elindította a 17. század legnagyobb feltűnést keltő perét. Ám ezzel többet ártott, mint használt. Ami megaláztatás ezek után a lányra várt, az szinte elképzelhetetlen: nagy nyilvánosság előtt mondatták el vele a vallomását, a bíró jelenlétében nőgyógyászati vizsgálatoknak vetették alá, és válogatott kínzásokkal akarták vallomásának megváltoztatására bírni. Végül a nyolc hónapos, kínkeserves eljárás után ugyan elítélték Tassit, de tettéért mégsem kellett megbűnhődnie, hiszen a büntetést sikerült kikerülnie. És ami a legmegdöbbentőbb: Artemisia apja is újra barátságába fogadta...

A fiatal nő nem látott más megoldást, saját kezébe vette életét, elhagyta Rómát, és házassággal próbálta elsimítani a botrány hullámait. Férje egy firenzei festő lett, akinek jelentősen több tehetsége volt az adósságok felhalmozásához, mint az alkotáshoz. Ennek a férfinak szült négy gyermeket, ám emelett szabad, önálló művészként dolgozhatott. Sőt, jelentős sikereket ért el, a képei keresettek voltak, és első nőként a Firenzei Művészeti Akadémiára is felvették.

Minden sorscsapás ellenére magabiztosan járta a saját útját, sosem ment újra férjhez. Okos asszonyként gyorsan felismerte helyzeti előnyét, hogy a gazdag apáknak a női művész kéjsóvár tekintetétől nem kellett félteniük lányaikat, asszonyaikat, így sorra kapta a megbízásokat. Női portrék sorát festette meg. Mindig keresett elég pénzt ahhoz, hogy biztosítsa gazdasági függetlenségét.

És vajon hogy oldotta fel az őt ért traumákat?

A festőnő élete végéig bizonyítani akart. Kétségbeesetten próbálta visszaszerezni a becsületén esett csorbát, és tehetetlen dühében műveivel állt bosszút a férfiakon. Fő motívumai a heroikus, erős asszonyok lettek. Egyedül Judit és Holofernész horrorisztikus történetét hat variációban festette meg.

Semmiképpen ne becsüljük alá a művésznő dühének jelentőségét! Festményei bizonyítékai a bosszúvágyának, nemcsak Tassi, hanem minden férfi ellen, akik megalázták, becsapták, cserbenhagyták. Egyfajta szimbolikus leszámolás ez a mély sebekért, amiket ejtettek rajta.

Nyitókép: Wikipedia