Az ál-Anasztázia hercegnő és egyéb kamu trónörökösök

Idén már 100 éve, hogy a bolsevikok kivégezték az utolsó orosz cárt és családját, de halálukat azóta is legendák övezik. Ezek a mendemondák adtak végül táptalajt annak, hogy sorra bukkantak fel imposztorok, akiknek a Romanov-hagyatékra fájt a foguk.

Jelentősen megkönnyítette a helyzetüket, hogy a szovjet diktatúra elnyomása alatt szenvedő oroszok elkezdték visszasírni a monarchia korszakát. És annyira reménykedtek a jobb idők visszatértében, hogy gyakorlatilag bárkiről elhitték volna, egy életben maradt Romanov herceg - vagy épp hercegnő. Ezt a reményt táplálta, hogy a - savval és tűzzel megsemmisített, és gondosan elrejtett - holttestek a 90-es évekig nem kerültek elő.

Forrás: Wikipedia

Így nem csoda, hogy amikor felbukkant egy ál-Romanov, sokan rögtön hinni szerettek volna neki. És akadtak is jelentkezők szép számmal, hiszen ha valakiről bebizonyosodott volna, hogy valóban a kivégzést túlélő cári gyermek, szép kis vagyon illette volna meg. Elveszett Romanovként bemutatkozni tehát a csalás népszerű ágazatává vált a 20. században.

Mondjuk, elég kockázatos játék volt ez, hiszen a legtöbb szélhámos nagyon hamar lebukott. Legkésőbb akkor, amikor találkoztak valódi Romanov-rokonokkal. De akadt 3 kiemelkedő sztori is, amiknek valódiságában még a mai napig - a bizonyítékok ellenére is - sokan hisznek.

Eugene Nicolaievich Ivanoff

1927-ben hatalmas port kavart egy varsói lap cikke, ami szerint Alekszej cárevics életben van, és Lengyelországban él. A fiatalember trónörökösi mivoltát azzal támasztották alá, hogy ő is vérzékeny, mint a cárevics. Befogadó családja ráadásul olyan szokásokat is felfedezett nála, amik szintén jellemzőek voltak a cárevicsre: például a varrás és egyéb kézimunkák. Hiszen szerencsétlen Alekszej a betegsége miatt végül már csak ilyen elfoglaltságokkal szórakoztathatta magát. A szenzáció után azonban Ivanoff köddé vált, és azóta sem tudni semmit a sorsáról.

Alina nagymama

Nem is olyan régen, 2004-ben jelent meg egy könyv, amely azt állítja, hogy a szerző fogadott nagymamája egy Dél-Afrikában bujkáló Romanov nagyhercegnő volt. A pótnagyi a biztonság kedvéért megeskette a családot, hogy haláláig megőrzik a titkát. A sztori akár igaz is lehetett volna, hiszen hiába találták meg a Romanovok maradványait pár évvel korábban, két holttest továbbra is hiányzott: Alekszej és Marija halálára továbbra sem volt semmi bizonyíték.

Forrás: Wikipedia

A fogadott unokák Alina nagymama exhumálását kérték, de a DNS vizsgálat nem vezetett eredményre. Az arcrekonstrukció viszont szembetűnő hasonlóságot mutatott Marija arcával. Végül 2007-ben előkerültek a cárevics és a negyedik hercegnő maradványai is, így ez a próbálkozás sem maradt hosszú életű.

Anna Anderson

A legsikeresebb Romanov-imposztor kétségtelenül Anna Anderson volt. Annyira hitelesen adta elő, hogy ő Anasztázia, hogy volt, aki komoly pénzekkel is támogatta őt élete végéig - hogy hercegnőhöz méltó kényelemben élhessen. Története úgy kezdődött, hogy 1920-ban beszállították egy berlini elmegyógyintézetbe, miután öngyilkosságot kísérelt meg. Egyik betegtársa ismerte fel benne - először - Tatjána nagyhercegnőt. Amikor azonban az orosz arisztokrácia látogatni kezdte, úgy találták, inkább Anasztáziára hasonlít.

Forrás: Wikipedia

Sikerének talán az lehetett a titka, hogy eleinte nem ő állította magáról, hogy hercegnő lenne. A lábán lévő deformáció, a füle alakja és a sérülései egyértelmű bizonyítékul szolgáltak azok számára, akik hinni akartak neki. Sőt, kiderült, hogy kiválóan beszélt angolul, németül és franciául, és bár sosem volt hajlandó oroszul megszólalni, mindent megértett a nyelven.

Ami pedig a legtöbb kételkedőt meggyőzte: olyan részleteket tudott mondani a cári családról, a külföldi rokonokról és magáról a kivégzésről is, amiket minden kétséget kizáróan csak akkor tudhatott, ha valóban ő Anasztázia. Egy fejsérülés ráadásul jó kibúvót nyújtott neki: arra hivatkozva bármikor mondhatta, hogy nem emlékszik valamire, vagy zavarosak az események.

Személye megosztotta a családot, a 37 évig húzódó pere is azzal zárult, hogy a bíróság nem tudta eldönteni a kérdést. Hivatalosan senki nem ismerte el, hogy ő lenne Anasztázia, mégis 1984-ben bekövetkezett haláláig ebben a szerepben tetszelgett. Azt követően viszont egy DNS vizsgálat igazolta, hogy semmi köze a Romanovokhoz. Ekkor derítették ki róla, hogy ő valójában egy Franziska Schanzkowska nevű lengyel parasztlány volt, aki egy hadianyaggyárban történt üzemi balesetben szenvedett olyan súlyos fejsérülést, hogy elmeháborodottnak nyilvánították.

Azt sosem tudjuk meg, hogy szerencsétlen asszony nagyon ügyes szélhámos, jó színész és manipulátor volt, vagy annyira zavarodott, hogy maga is elhitte, hogy cári leszármazott. Ráadásul több mint különös, hogy egy parasztlány arisztokratákra jellemző nyelvtudással rendelkezett, és még belső információi is voltak a cári családról... Így Anna Anderson örökre a 20. század egyik legnagyobb rejtélye marad.

Ha többet szeretnél megtudni a leghíresebb Romanov-imposztorról, látogasd meg az ELTE jogi karán működő Perjátszó Kör "Az Anasztázia-rejtély - Anna Anderson pere" című előadását!

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?