Charlotte Bronte, akiről sosem derült ki, milyen anya lehetett volna!

A sors mintha szándékosan írónak szánta volna, akárcsak a testvéreit. Az elszigetelt, ingerszegény Haworthban nevelkedtek mind a hatan, egy lelkész apa gyermekeiként. Ötéves volt, amikor édesanyjuk rákban meghalt, ekkortól a nagynénjük gondoskodott róluk. A lánynak már nyolcévesen iszonyú dolgokat kellett megélnie.

Három nővérével együtt beadták a Cowan Bridge-i Lelkészlányok Iskolájába, ami egy papok gyermekeinek fenntartott jótékonysági intézmény volt. Az itt megélt gyötrelmeket és mostoha körülményeket soha nem feledte el. A rideg bánásmód és a szegényes ellátás, amiben részük volt, végül tragédiába torkollt: két idősebb nővérét halálos betegen vitték haza az intézetből, otthon pedig hamarosan el is vitte őket a kór.

A tragédia egyetlen pozitív következménye az volt, hogy Charlotte és Emily hazakerültek az intézetből. A hosszú, unalmas haworthi estéken a testvérek saját fantáziavilágukba menekültek az unalom elől. Írói vénájuk már ekkor megmutatkozott: mindegyikük kitalált magának egy saját birodalmat, melynek nevet adtak, majd megírták és eljátszották a történetüket.

A gondtalan gyermekkornak aztán vége lett: Charlotte-ot egy Roe Head-i iskolába küldték, és nem sokkal később már tanítónőként helyezkedett el ugyanott. A következő években családoknál dolgozott nevelőnőként, hogy ki tudja fizetni alkoholista fivére, Branwell tartozásait. Azt, hogy a Bronte nővérek rendkívüli akaraterővel bírtak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy nem süppedtek bele a megszokott élet szürkeségébe - pedig helyzetükből adódóan kevés lehetőségük volt a kitörésre.

Emilyvel kitalálták, hogy megvalósítják közös álmukat és saját iskolát nyitnak. 1842-ben Brüsszelbe utaztak a Heger Internátusba, hogy megtanuljanak franciául. Charlotte az iskola falai között nemcsak szakmai tapasztalatokat szerzett, egy viszonzatlan szerelem is megperzselte a szívét... Beleszeretett az iskolaigazgatóba, aki azonban - nős férfi lévén - elutasította az érzelmeit. Szerelmének később az Angoltanár című regényében állított emléket.

Bár az iskolaalapítás terve nem sikerült, hiszen egyetlen egy tanítvány sem jelentkezett, valamire mégis jó volt a közösen eltöltött idő: a nővérek megmutatták egymásnak fiókban rejtegetett verseiket. 1845-ben saját költségükön adatták ki közös verseskötetüket Currer, Ellis és Acton Bell versei címmel. Nem arattak sikert, de eszükben sem volt feladni - figyelmük most már elterelhetetlenül az írás felé fordult. Mindhárman saját regény írásába kezdtek.

Hogy mivel fogta meg Charlotte Jane Eyre-je az embereket?

A csúnyácska főhősnő szenvedélyével, erkölcsi tisztaságával és következetességével. Azzal a szerelem iránti elkötelezettséggel, amit a környezet nyomása sem tudott megingatni... Hogy a valóságban mennyire álltak közel hősnője jellemvonásai Charlotte-hoz, csak sejthetjük.

Sajnos az élet szűkre szabta számára a szerelem boldogságát, ráadásul örömét már nem oszthatta meg testvéreivel sem, hiszen 1848-ban meghalt a bátyja, majd hamarosan Emily és Anne is. Charlotte-nak kilenc hónapja volt, hogy kiélvezze férje társaságát és a házasság nyújtotta örömöket. Terhesen, kisbabájával a szíve alatt vitte el egy súlyos betegség - így sosem tudhatjuk meg, hogy anyaként és feleségként milyen történetekkel ajándékozta volna meg a világot...

Még több cikk Gretától!

Ha idáig eljutottál, már biztos rajongsz Greta stílusáért, és nem bírod visszafogni magad, hogy ne olvass tőle még többet. Megértjük, és segítünk is neked. Az írói oldalán rengeteg írása vár rád.Forrás: Szabó Gábor

Nyitókép: AFPforum