Caillebotte: a festő, aki nem szorult rá, hogy eladja a képeit

Amikor Caillebotte-ot újra felfedezték, már száz éve halott volt. Addig főleg mint az impresszionisták barátja és fontos, önzetlen mecénása volt ismert.

A szűkölködő művészeket anyagilag is segítette (pl. Monet-nak finanszírozta a költözködéseit, a lakbérét, és 18 művét megvásárolta), bérelte a kiállítások helyiségeit, kereteket szerzett, reklámot csinált és megvette a képeiket - abban az időben, amikor szinte senki más nem adott értük egy lyukas fityinget sem.

A saját vagyonáról úgy végrendelkezett, hogy azzal örökre beírta a nevét a művészettörténetbe. Ugyanis a gyűjteményét azzal a feltétellel hagyta a francia államra, hogy azt méltóképpen állítják ki, nem holmi padlástereken vagy eldugott, isten háta mögötti múzeumokban. A francia állam csak a festő-mecénás halála után három évvel, nagy viták és ellenkezések közepette döntött abban, hogy egyáltalán méltóztatik átvenni a rájuk hagyott értékeket. A negyven festmény között egyetlen saját kép szerepelt, amit Renoir csempészett be a többi közé.

Forrás: Wikipedia

Caillebotte a felemelkedett polgárság egyik jómódú családjából származott. Apja a francia hadsereg ágybeszállítója volt, és halálakor több bérházat és egy vidéki birtokot hagyott özvegyére és fiaira. Gustave így 26 évesen jelentős vagyonnal rendelkezett, és ezzel egész életében anyagilag függetlenné vált.

12 éves korától szenvedélyesen rajzolt, később jogi diplomát szerzett, majd festészetet tanult. Ekkor találkozott az impresszionista festőkkel, akik kiszabadultak a műtermekből, szakítottak az akadémikus festészettel, mindennapos témákat választottak és a természetes fényhatásokat tanulmányozták.

Forrás: Wikipedia

Caillebotte szenvedélyes vitorlaépítő és vitorlázó volt, és mellette lelkes festő lett, aki nagyjából ötszáz képet alkotott. Mindez azonban hosszú időre a feledés homályába veszett. A festményei közül egyetlenegyet sem adott el soha, mert nem volt szüksége rá, hogy megváljon tőlük.

Korai halálával a művei a család tulajdonában maradtak, így nem kerültek múzeumba, kiállításokon is csak ritkán jelentek meg, ezért az impresszionista festők rendkívüli népszerűségében sem vettek részt. Csak az ötvenes években kezdte a képeit eladogatni a család. Így nagy szerencsénkre megismerhettük a festő a többi impresszionistával egyenértékű műveit. Ha jól megnézzük témáit és gondolatvilágát, az alapján akár urbánus impresszionistának is nevezhetnénk.

Számomra az egyik legcsodálatosabb párizsi kép Caillebotte Párizsi utca egy esős napon című festménye: a festő azt a gazdag polgári miliőt festette meg, ahova ő is tartozott. A festményen Párizs egyik útkereszteződését láthatjuk, ma Dublin térnek hívják és a Saint-Lazare Pályaudvar közelében található. Nem messze van az akkoriban létrejött új városközpont az operával, az elegáns kávéházakkal szegélyezett széles sugárútjaival, luxus áruházaival, monumentális bérkaszárnyáival és elegáns luxuslakásaival.

Forrás: Wikipedia

A festmény jobb oldali részén egy nagyon elegáns párt és egy ellenkező irányba haladó férfit láthatunk. Az urak hosszú zakót és cilindert viselnek, a hölgyön a legújabb divat szerinti prémes kosztüm van, fülében feltűnő ragyogású gyöngyfülbevaló, miközben fátyollal takarja el az arcát.

Az esernyőiket valószínűleg az újonnan épített luxusáruházak egyikében vásárolhatták, hiszen alig három évvel a festmény megfestése előtt találták fel az esernyőknek ezt a típusát. Nem véletlenül vált a kor festőinek kedvenc motívumává. A kép szereplői érdekes módon nem néznek sem egymásra, sem a kép szemlélőjére.

Mindkét főalak oldalra tekint, nem a feléjük közeledő férfira, aki alig fér el mellettük. A többi alak is elgondolkodva, magába fordulva, sietősen halad az utcán. Mindez a nagyváros életszemléletét sugározza, hiszen a művész - ugyanúgy, mint a barátai is - a saját korát és a modern élet jellegzetességeit örökítette meg.

A sportoló, mindig egészséges életet élő Caillebotte 46 éves korában, festés közben agyvérzést kapott és meghalt. Ekkoriban már régóta nem állított ki a többiekkel, az impresszionisták baráti társasága is teljesen szétesett. Csak a Café Richében havonta megrendezett közös vacsorákon vettek részt, és mint mindig, itt is ő fizette mindegyikük számláját.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?