Megőrülök a filmes bakiktól! Körömcipőben sprintelni? Na, persze...

A minap azt olvastam, hogy Amerikában több millió dolgozó kért szabadságot arra a napra, amikor a Trónok harcának fináléját fogják adni. Elképesztő, nem igaz?

Ez az adat tökéletesen rávilágít arra, hogy milyen fontos szerepet játszanak a sorozatok manapság az életünkben. Nekem a bűnügyi sorozatok a kedvenceim. Ezek a filmek tökéletesen kikapcsolnak, kivéve azokat az alkalmakat, amikor úgy kiakadok, hogy megfogadom: csak sitcomokat fogok nézni és semmi mást...

Íme, négy dolog, amit a legjobban utálok - fokozatossági sorrendben:

1. A sprinterek

Érthetetlen módon a nyomozónők munkaruházatának szerves része a magassarkú cipő, és olimpikonokat megszégyenítő sprinteket nyomnak le benne a gazfickók üldözése közben. Macskakövön. Ám ez nem elég, mert a sprint után még közelharcba is keverednek a bűnözővel, és ekkor szintén olyan stabilan állnak a topánkájukban - csaknem lábujjhegyen -, hogy nyilvánvaló: a törvény őrei nem tartják be a fizika és a gravitáció törvényeit.

2. Smink nélkül soha!

Mindegy, mi történik vele, meglövik, leszúrják, beledobják egy folyóba, agyműtétről tolják ki éppen, vagy elrabolja egy pszichopata és befalazza egy ablaktalan szobába - a nyomozónő sminkje mindig tökéletes. Bár a pszichopatás jeleneteknél olykor alul egy kicsit elfolyik a fekete szemfesték, de még véletlenül sem pandamackósan, mint ahogy az a hétköznapi nőknél történik. Tudom, tudom... nem dokumentumfilm, de akkor is!

3. Jótündér keresztanya

Még soha nem fordult elő velem, hogy reggel elmentem dolgozni, majd délután, a munka végeztével egy ragyogóan kitakarított lakásba értem volna haza. Ahol minden párhuzamos-vízszintes, sehol egy porszem, egy otthagyott csésze, pár morzsa az asztalon. Felháborító... Pedig a sorozatom nyomozói minden tizedik epizódban megjegyzik, hogy mennyire alulfizetettek, a munka mellett nincs is idejük másra, napi 20 órában üldözik a bűnt, és csak átöltözni járnak haza.

Szóval, nincs bejárónőjük, és ők sem törölnek port egy gyors gatyacsere közben, mégis minden ragyog. Kivéve, ha a főhős éppen drog-, gyógyszer- vagy alkoholfüggőségben szenved. Olyankor a dohányzóasztalon rumli van, és nincs bevetve az ágy - de a portörlést akkor is elvégzi... talán a jótündér keresztanyja.

+1 Mindenki meghülyül a végére!

Már nem nézek évadzáró epizódokat. Végignézel egy évadot, a 15-20 rész alatt megkedveled a főhőst - sőt, azonosulni tudsz vele -, mert okos, elhivatott, megfontolt, talpraesett, bátor, becsületes és empatikus. Szóval, éppen olyan, amilyen te is lenni szeretnél. Ám akkor eljön az utolsó rész, amiben olyan dolgokat tesz, amik tökéletes ellentétben állnak az addig látott tulajdonságaival. Hogy nevén nevezzük a gyereket: komplett idióta lesz.

Nem olyan ez, mint Carrie a Szex és New Yorkból, aki teljesen kiszámíthatóan hülye az első évadtól az utolsóig - itt totál váratlanul lesz bolond a kedvenced. Ezért olyan kiakasztó. Nincs benne semmi fokozatosság: az utolsó epizód első három percében akkora szart kavar és annyi hülyeséget csinál, amihez másnak egy élet is kevés lenne.

Évadnyitókat sem nézek, mert ott még 40 percig folytatódik az őrület, hogy aztán minden úgy menjen tovább, mint azelőtt. A főhős életben marad, és nem rúgják ki. Maximum eljár pszichológushoz, ahol unott pofával ül majd, és nem fog semmit mondani az orvosnak a 10. részig...

Én ezeken szoktam kiakadni - és te?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?