Caravaggio - gorombasága miatt nem szólították az igazi nevén!

Hatalmas embertömeg gyűlt össze Róma virágpiacán hátborzongató attrakcióra várakozva. Az embereket egy férfi legszörnyűbb haláltusájának látványa csalogatta ki a házaikból. Pedig nagy részüknek fogalma sem volt arról, hogy a halálraítélt Giordano Bruno, a híres filozófus.

A bámészkodó tömegben állt egy 26 éves festő, Caravaggio, akit mindig ott lehetett megtalálni, ahol valami történt. Azonban most egészen más okból volt a téren, mint a többi nézelődő. A máglyán álló emberben rokonlelket látott, olyan férfit, aki megvesztegethetetlenül és könyörtelenül haladt a maga útján - éppen úgy, mint ő maga.

Caravaggio Michelangelo Merisiként született Milánóban. Öt éves volt, amikor apja pestisben meghalt, édesanyja pedig a családjával a szomszédos kis faluba, Caravaggióba menekült a fertőzött városból. A fiú nyolc évvel később a legjobb milánói festő mellé szegődött inasnak. Évekig ebben a gazdag kereskedelmi városban maradt, mígnem egy napon összecsomagolta a festőszerszámait, és áttette a székhelyét Rómába.

Forrás: Wikipedia

Abba a városba, ami évtizedekig a bűn városának, a bűnözők tanyájának és találkozási pontjának számított. De az új pápa, V. Szixtusz hivatali ideje alatt mindent megtett, hogy ezt az állapotot megváltoztassa. Rómából rövid idő alatt modern, élhető várost varázsolt, megszabadítva azt úgy a patkányoktól, mint a bűnözőktől.

Az emberek máglyahalála éppen úgy hozzátartozott a rendteremtéshez és a mindennapokhoz, mint az új templomok, utak, épületek és kutak építése. Nagyon kemény időszak volt ez, szigorú, kíméletlen szabályokkal, hatalmas építkezésekkel és látványos fejlődéssel. Róma szinte egyik napról a másikra felvirágzott.

Ebből következik, hogy akkoriban, amikor Caravaggio megjelent a városban, tárt karokkal fogadták a festőket, építészeket és szobrászokat. Őt azonban senki nem ismerte, és ő sem ismert itt senkit. A kapcsolati háló építése pedig nagyon nehezen ment a zabolátlan, faragatlan festőnek, fellépésével nagyon gyorsan elijesztette maga mellől az embereket. A környék, ahonnan érkezett, meglehetősen hírhedt volt, így nem csoda, hogy nem a nevén szólították, hanem a rossz természetéhez illő származási helyéről Caravaggiónak nevezték.

Ez a különös festő olyan stílusban festett, amit később naturalizmusnak neveztek el. Meg volt győződve arról, hogy aki nem a természet után fest, az nem is igaz festő.

Mivel nem volt pénze, a környezetében élő embereket használta modellnek, például saját magát, vagy azokat a férfiakat és nőket, akik egy meleg ételért hajlandóak voltak egész nap a leglehetetlenebb testtartásban is pózolni. Sem a csúfságuktól, sem a szegénységüktől nem ijedt meg, és arra is vigyázott, hogy ne legyenek túl részegek. Így teljességgel újfajta képeket alkotott, addig nem szerepeltetett arcokkal és tárgyakkal.

De nemcsak festőként volt különös alak, egyébként is meglehetősen összeférhetetlen különc volt. Ha éppen volt valamennyi munkája és pénze a zsebében, úgy érezte magát, mint egy krőzus, drága ruhákba öltözött, és hetekig szünet nélkül csak dorbézolt. Egy pillanatra sem fékezte a temperamentumát, az érzelmeit tekintet nélkül másokra zúdította.

Ha nem tetszett neki valami, a pincérek sokszor a fejükön találták a tányérokat, rátámadt a rendőrökre, ha úgy gondolta, nőket sértegetett, folyamatosan verekedett, ivászatokba és perekbe keveredett, végül állandóan börtönben kötött ki.

Egyáltalán nem érdekelte, hogy mit gondoltak róla az emberek, de festő kollégái ugyanennyire közömbösek voltak számára. Mindenen csak kacagott, nem volt mit veszítenie - a jó hírét pláne nem. Amikor Caravaggio éppen egy bíboros háza előtt árulta képeit, a szerencsének köszönhetően a világias pap felfigyelt rá. El volt ragadtatva a munkáitól, magához vette a házába, és lehetővé tette számára, hogy Róma akkori legnevesebb festőjénél tanulhasson, de az első nagy megbízást is ő szerezte neki. Freskót kellett volna festenie egy templom kápolnájába.

Forrás: Wikipedia

No de csak úgy, egy egyszerű képet? Nem, Caravaggiónak esze ágában sem volt szokványos freskót festeni, hanem vászonra vitte fel a hatalmas méretű festményeket. Az alakjai pedig egyszerű emberek voltak, ha úgy gondolta, koszos lábbal megfestve. Kortársai a koszos lábak festőjének is csúfolták.

A művész stílusa újszerű és kényelmetlen volt, majdnem minden szabályt megsértett, amit addig esztétikusnak tartottak. Az emberek először megdöbbentek, de egy idő után mégis el voltak ragadtatva attól, amit láttak, hiszen a festményei mindenki számára érthetőek és hihetőek voltak.

Aztán egyszer csak bekövetkezett az elkerülhetetlen: Róma belvárosában labdajáték közben verekedés tört ki a két egymással szembenálló csapat között, és a részeg Caravaggio fékezhetetlen haragjában agyoncsapta az ellenfél csapatának vezetőjét. Hatalmas botrány kerekedett, a pápa kiutasította a városból és tudomására hozta, hogy nem térhet vissza, mert kivégzik.

Szicíliába menekült, és egy ideig az egyik városból a másikba vándorolt, majd Nápolyban újra festeni kezdett, és egyre több megbízást kapott. Ennek ellenére visszavágyott Rómába. Mivel a kegyelmi kérvényére nem érkezett pozitív válasz, másképp próbálkozott. Megfestette a lefejezett Góliát fejét a saját arcvonásaival, megtörten, bűnbánóan, és elküldte a pápának. Teli várakozással azonnal hajóra ült, és északra indult. De Rómát már nem láthatta meg újra: az egyik kikötőben, rejtélyes körülmények között (nagy valószínűséggel meggyilkolták), 39 évesen meghalt.

Forrás: Wikipedia
Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?