Cserháti Zsuzsát a szakmai kudarcok hajszolták a halálba?

Cserháti Zsuzsa, mint a második popgeneráció legkiemelkedőbb egyénisége, még a mai napig - Kovács Kati mellett - hazánk legjobb női énekhangjaként van számon tartva. Nem titok, hogy az én személyes kedvencem is.

Számomra nem született hozzá fogható hangú énekesnő, még az évtizedek óta tartó tehetségkutató dömpingek során sem. Halála a mai napig vitatott téma. Folyamatos szakmai mellőzöttsége és magánéleti válsága miatt többször esett depresszióba, és sokak szerint ennek a lecsengési folyamata volt az, ami végül a halálához vezetett. És ezen a ponton akadtam én el... Szakmai mellőzöttség? Ez mégis hogyan fordulhatott elő vele?

Cserhátit kezdetekben, az 1972-es Táncdalfesztiválon szerzett sikere tette népszerűvé. Legnagyobb slágerét, az "Édes kisfiamat", eredetileg Kovács Katinak szánta a szerző, ám Kati végül Zsuzsa javára lemondott a dalról - ezzel is kifejezve támogatását. Számos kislemeze mellett két önálló nagylemeze is megjelent, ám az első törést az 1981-es Tánc- és Popdalfesztivál okozta. Ugyanis A boldogság és én c. dal - ami érdekes módon később óriási sláger lett - egyetlenegy díjat sem kapott.

Ekkor jött csak az igazi csapás Erdős Péter személyében. Péter felajánlotta neki, hogy vokálozzon Csepregi Éva mögött a Neoton Famíliában, amit Zsuzsa egyértelműen megalázó és megvesztegető ajánlatnak érzett, és persze vissza is utasított. Ezután az akkori popszakma teljesen ellehetetlenítette őt, nem kapott többé hozzá méltó munkát Magyarországon. Amikor kivonult a könnyűzenei iparból, szakmai féltékenységből eredő ellehetetlenítésre hivatkozott. Ennek következtében később gyakorta depresszióba esett.

Na, de ki az az Erdős Péter? Hogyan tudott ő ilyen befolyással lenni bárki karrierjére is? "Egy titok volt, egy elmebeteg volt, egy outsider volt, egy politikus volt, és valahol zseni volt" - nyilatkozta róla Boros Lajos. Sokan csak az akkori (80-as évek) magyar popzene diktátorának tekintik, és itt a "diktátort" nyugodtan érthetjük a szó legszorosabb értelmében.

Ugyanis az ő uralma alatt volt a Kádár korszak egyetlen lemezkiadója, a Hungaroton. Saját bevallása szerint igazán sosem konyított a zenéhez, mégis teljhatalomra tett szert. Hogy miért? Mert szerinte a könnyűzenét nem a szakmának, hanem ugyanúgy a botfülűeknek kellett eladni. Nos, valljuk be, ezzel a gondolattal még ma sem nyúlna mellé az öreg popcézár.

Azt gondolom, nem véletlen, hogy Cserháti nagy visszatérésére is csak a márkamenedzser halála után volt lehetőség. 1996-ban Hamu és Gyémánt című albumával végül hatalmas sikert aratott, annak ellenére, hogy jelentős túlsúlyával sokkolta közönségét. Nagy fordulatot hozott az életében, amikor az a Hungaroton adta ki a lemezeit - régi nagy slágereivel - amely egykor 15 éven át mellőzte őt.

Orvosai segítségével sikeresen lefogyott, karrierje felfelé ívelni látszott. Azonban halála előtt újra depresszióba esett, és végül - orvosai szerint - természetes halállal halt meg 2003 nyarán. Barátai és szerettei azonban a mai napig képtelenek ezt a tényt elfogadni.

"Nem tudtam tétlenül nézni, ahogy felemészti a depresszió. Lassacskán mindenkit elmart magától, persze nem készakarva. Egyszerűen képtelen volt meggyógyulni, a saját gondolatai végeztek vele. Sajnos az ő halála sorsszerű volt..." Nyilatkozott egykori legjobb barátnője, Rácz Kati. Számomra az ő halálával olyan csillag hunyt ki az égen, amelynél azóta sem ragyoghat egy sem fényesebben.

Nyitókép: Origo/Youtube

    Ezt olvastad már?