Amikor te vagy "AZANŐ"- Élet második feleségként!

Márta második feleség, de még csak nem is feleség. Ugyanis élete párja még nem vált el az első feleségétől. Már 15 éve külön élnek - nem Márta miatt költöztek szét -, ennek ellenére még nem váltak el. Egy fiú- és egy lánygyermek, na meg a régi élet iránti nosztalgia - ez Márta nászajándéka, amikor a közös élet mellett döntenek.

És a másik "nagy ajándék" kéthetente vasárnaponként egy-egy szabadnap, hiszen az apa nem akarja felzaklatni a gyermekeit azzal, hogy bevallja: tartósan összekötötte valakivel az életét. Ezért a közös lakásban havonta két napra Márta személyes dolgai a lezárt ruhásszekrénybe vándorolnak, és amikor ő "hazaszökik" vasárnap esténként, és a "Te vagy a legmegértőbb nő a földön!" dicséretet hallja, bizony nem érti, hogy miért is akar most inkább meghalni, hiszen végülis emberi nagyságáról tanúskodik, hogy képes a gyerekek miatt túllépni a saját érdekein.

"Úristen - mondod ezt a történetet olvasva -, az a nő nem normális, hogyan lehet így élni?" Ha második feleség vagy, tudod, hogy ha nem is ennyire extrém módon, de te magad is átfúrtad már magad jó néhány olyan helyzeten, amire a barátnőid azt mondták: teljesen bolond vagy, hogy csinálod. Mert mit is kezdünk azzal, hogy a gyermekek érdekében ezt vagy azt mindenképpen meg kell tennünk?

Szögezzük le: abban mindenkivel egyetérthetünk, hogy a gyereknek érzelmi biztonság kell. Ha már elváltak a szülei, segítséget kell kapnia ahhoz, hogy az új életben is megtalálja a kapaszkodókat, hogy számíthasson a szüleire, ha az addigi közös életben számíthatott rájuk. Könyvek sokasága szól arról, hogy mit kell megtenniük az elvált szülőknek a gyerekük érdekében, hogy az lehetőség szerint minél kevésbé sérüljön. Induljunk ki abból, hogy normális ember hajlandó is ezért megtenni mindent! De itt a nagy kérdés: mit jelent a minden?

Tételezzük fel, hogy a gyerek úgy érkezik az életedbe, hogy az azt megelőző években az anyukája és az apukája rendszeresen üvöltöztek egymással, vagy csak ha csendes hidegháborút vívtak is, a gyerek mindenképpen valamilyen harci területről érkezett.

Te azon a harctéren nem voltál katona, még az is lehet, hogy el sem tudnád képzelni életed szerelméről mindazt, aminek esetleg a gyerek szem- és fültanúja volt. Szóval, a gyerek jön, és azt látja, hogy apa veled kedves, megölel, mosolyog, csillog a szeme. Másképpen csillog. A harcba bevonódott, az ölelésben kívülállónak érzi magát. Persze, hogy kívülállónak, hiszen nem te vagy az anyja. Nagyon nem. Szeretné azt látni, hogy az apjával ti is veszekedtek, hogy harcoltok. Neki ez lenne könnyebb. Mondok valamit: ez lenne biztonságosabb.

Egyrészt jobban ismeri "azt" az apát, másrészt megnyugodna, hogy nem az anyja volt a hunyó az otthoni helyzetekért, ami aztán váláshoz vezetett. Mert ha téged imád az apja, azért viselkedik veled így, akkor az anyját valószínűleg nem szerette, azért viselkedett úgy. Ha pedig nem szerette, akkor szereti-e őt, aki annak a nőnek a gyereke? És mit mondjon az anyjának, akit sokszor csak azzal vigasztalhatna, hogy apa és AZANŐ nagyon rosszul élnek együtt. Vagy mit kezdjen azzal az érzésével, hogy bármi áron is, de a szüleinek újra együtt kellene élniük, mert ő ugyanazt az apát és ugyanazt az anyát akarja?

Forrás: Shutterstock

Tényleg, hogyan hozzuk össze azt, hogy AZANŐ egyszer csak névvel és érzéssel felvállalható személy legyen? Hogyan? Különösen akkor, amikor magunk is nagyon ambivalens érzésekkel küszködünk, és sokszor fogalmunk sincs arról, elfogadjuk-e, de inkább hogy kibírjuk-e egyáltalán ezeket a kényszer szülte élethelyzeteket.

Igen, második feleségnek lenni azt is jelenti, hogy rengeteg kényszerű helyzetben kell talpon maradni. Nőként működni. Átgyűrni magunkat a büszkeségünkön, saját fontosságtudatunkon és közben megőrizni a legfontosabbat: magunkat.

Mert, hogy visszatérjünk Márta történetére, ebbe a sztoriba ő bizony belebetegedett. Szépen és csöndesen hol ez, hol az fájt, majd egyszer csak erősen követelőzni kezdett a szíve is: helló, én is itt vagyok! Kórház, pánik, otthoni lábadozás. Hétvégén is, kéthetente is. Előkerültek a zárt szekrényből a személyes dolgok. És vasárnaponként is ott maradtak.

Márta szíve jelzett. Vajon hány és hány szív jelez így vagy úgy? Ha második feleség vagy, te is pontosan ismered a szíved helyét. Persze, persze, ismerjük mindannyian, de azt a bizonyos helyet csak akkor fedezzük fel, amikor először szembesülünk azzal, hogy "imádnivaló lényünket" rengetegen utálják csak azért, mert abban a kapcsolatban létezünk.

Van, hogy az anyósod a vasárnapi ebédnél, amikor direkt azt főzte, amiről pontosan tudja, hogy te nem szereted, vagy valamiért nem tudod megenni, azt mondja: "Bocsánat, ki a fene tud ennyiféle ízlést megjegyezni?" Van, hogy belecsöppensz egy családi beszélgetésbe, amelyben olyan kívülállónak érzed magad, hogy a reménytelenségnek, a magánynak minden szintjét megéled, miközben épp életed szerelmével élsz boldog házasságban.

Van, hogy ülsz az autóban, és láthatatlannak érzed magad, mert a férjed épp az első feleséggel kell, hogy beszéljen, amikor elmentek a gyerekért a szerelmed régi otthonába, az utcába, ahol évekig élt a másik asszonnyal, ahol legalábbis egy darabig biztosan boldog volt. Szóval, miközben igyekszel láthatatlanná válni, bizony-bizony egészen új helyen találod a szíved. Kicsinyes lennél, amiatt érzed ezt a fájdalmat? Féltékeny vagy egy előző életre? Pont te? Ez nevetséges. Ha második feleség vagy, tudod, hogy ez akár igaz is lehet. És mi minden még...

Részlet Bali Edina Zsanna AZANŐ c. könyvéből

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?