Napjaink legszebb szerelmes versei

Ha szerelmes versekre gondolunk, akkor valahogy mindig a régmúlt magyar költői jutnak az eszünkbe. Ez persze teljesen érthető, hiszen hogyan is felejthetnénk el Ady Endre Lédáját, avagy romlott lelkének egyetlen orvosságát, az ő drága Csinszkáját?

Nem tudjuk kitörölni gimnazista éveink hősszerelmesét, Csokonai Vitéz Mihályt sem, akinek múzsája ma már mindenkinek a Lillája. Radnóti Miklós - az én személyes kedvencem - egyetlen Fannija pedig rávilágított nekünk arra, hogy a nehéz időkben az emberben sokszor csak egyetlen dolog képes tartani a lelket, mégpedig az, hogy az ő szerelme még hazavárja. Nos, lenne még kit felhozzak ebben a felsorolásban, azonban ez a cikk most nem róluk fog szólni.

Mert úgy gondolom, hogy napjaink költőinek munkái között is találunk olyan kimagasló verseket, amelyek azonnal nyomot hagynak lelkünk legmélyebb bugyraiban. Ezért nem árt, ha olykor említést teszünk róluk is. Noha, ma már nem divat sem szerelmes levelet, sem szerelmes verseket írni. Vagy mégis?

1. Papp Ádám: Akarom!

Akarom, hogy ott legyél,
mikor az élet terhe már-már
összenyom.
Akarom, hogy te legyél,
ki egy öleléssel enyhíti
minden tomboló bajom.
Akarom, hogy lélegzeted
egésze bújjon hozzám,
és borítson minden szavad
hogy könnyebb legyen a holnap,
s könnyebb legyen vinnem magam.
Akarom egy tündöklő
pillanatod, miként
arcomra hajol.
Akarom a csókod szüntelen
ízét, túl mindenen;
egy életnyi akaraton.
Akarom, hogy ott legyél,
mikor minden halni látszik,
hogy megmaradj utolsó cseppemként.
Akarom, hogy minden borzalom,
minden kín se szakítson el
tőlem, s hogy kezeidből szíved
ölelését érjem,
mert akarom, hogy a reggel,
az est teljes legyen veled,
hogy beléd csókolhassam
utolsó hitemet.
Akarom, hogy maradj,
hogy itt legyél, mikor
a boldogság veled
öleli reám magát.
Akarom, hogy te legyél a minden;
az élet és a leggyönyörűbb halál.

2. Sohonyai Attila: Találhatsz annyit,

Találhatsz annyit, ki nem bízik benned,
s ki falat állítana sikereidnek,
s ki jóságodba is rosszat fél,
de mennyi van, ki szeret azért,
....aki vagy.
Találhatsz annyit, ki visszafog,
és láncra verve vonszol,
és inkább szid, mint szabadon enged,
de mennyi van, ki azért szeret
...ami vagy.
Annyi van, ki mosolyt csal arcodra,
s közben folyton megsirat,
azt hiszed felemel, de csak eltakar.
De mennyi van, aki elfogad
...úgy ahogy vagy.
Annyi van, ki azt mondja szaladhatsz,
közben zsarnokul kisajátít rabnak,
és fojtó szerelme határtalan,
de mennyi, mennyi van,
...ki engedi, hogy lehess, aki vagy.
Annyi, de annyi van így,
kik mondják de nem teszik,
kik elhitetik, de csalnak,
kik szeretnek és hazudnak,
kik vannak, de nincsenek,
kik kérnek, de elvesznek.
...és mennyi van, ki az,
aki szeret azért, aki vagy...

Forrás: Shutterstock

3. Csukás István: Szerelmes vers

Ülj ide mellém s nézzük együtt
az utat, mely hozzád vezetett.
Ne törődj most a kitérőkkel,
én is úgy jöttem, ahogy lehetett.
Hol van már, aki kérdezett és
hol van már az a felelet -
leolvasztotta a nap
a hátamra fagyott teleket.
Zötyögtette a szívem, de most szeretem
az utat, mely hozzád vezetett.

4. Vargha Ágnes: Szótlan

azt mondod hazug a világ
üres a szép ígéret
hamisan cseng a szóvirág
kisiklik minden élet

érték ha volt rég elveszett
sivár a föld hol élünk
felégettük a kerteket
halott minden reményünk

és mégis a romok felett
ha felröppen egy dallam
felidézi a végtelent
egy szép szomorú dalban

s a dal akár az ölelés
mindig őszinte marad
és nincs mögötte színlelés
belőle remény fakad

hát hidd el testem melegét
ha nem bízol a szóban
és csókjaim ígéretét
mert én hiszek a dalban.

Fotó: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?