Meddig tart a művészi zsenialitás, és hol kezdődik az őrület?

Az a kifejezés, hogy "őrülten tehetséges", talán mindenkinek ismerős - de vajon miért pont így fogalmazzuk meg azt, ha valakit tényleg kiugróan jónak tartunk a szakmájában?

A zsenialitás és az őrültség kéz a kézben járnak - szokták mondani. De vajon miért?

A művészvilágban egyáltalán nem meglepő a szélsőséges viselkedés vagy a felfokozott érzelmi állapot. Ha vezetnénk egy statisztikát, akkor kapnánk egy olyan ábrát, ahol a tehetség egyenesen arányosan növekszik a tébolyultság mértékével.

Csúnyán hangozhat, de talán az egyik "legjobb példa" a mentális zavarral rendelkező zsenik közül József Attila. Az költőóriás csodálatosabbnál csodálatosabb versekkel ajándékozta meg az utókort, ő azonban soha nem érezte ajándéknak a tehetségét. A nehéz gyermekkora után egy még annál is nehezebb felnőttkor következett, mentális betegsége pedig egyre jobban elhatalmasodott rajta.

Forrás: Wikipedia

Ma már tudjuk, hogy a költő a borderline nevű személyiségzavarban szenvedett, orvosai azonban abban az időben ezt még nem tudhatták, így többször is félrekezelték, amitől az állapota csak még rosszabbá vált.

Bár élete tragikus volt, örökségül hagyott költeményei mégis az idők végezetéig fent fognak maradni...Nagy ár a tehetségért, nem igaz?

"A semmi ágán ül szivem,

kis teste hangtalan vacog,

köréje gyűlnek szeliden

s nézik, nézik a csillagok."

József Attila: Reménytelenül (részlet)

De mit nézünk el egy művésznek? Ők többet engedhetnek meg maguknak a tehetségük miatt? Rájuk nem vonatkoznak a társadalmi normák, hiszen a műveik örökre fennmaradnak? Mi választja el az őrülten tehetségest a valódi őrülttől? Nos, a legtöbb esetben csupán egy nagyon-nagyon vékony cérnányi kis határvonal, elég csak Csáth Gézára gondolunk.

Forrás: Wikipedia

Bár kevesen tudják, de az írói tehetség nem volt egyedüli Csáth Géza családjában, hiszen az unokabátyja nem más volt, mint Kosztolányi Dezső - aki folyamatosan biztatta unokaöccsét az írásra. A novella műfaj megújítójának is nevezett Csáth orvosként végzett, és irónikus módon pszichiáterként is dolgozott az írás mellett.

Mivel azonban már fiatal kora óta morfium (és szex) függőségben szenvedett, az elméje egyre inkább hasonlított egy álomvilághoz. A pszichiáter-művész kettősség persze folyamatosan nyomasztotta az írót, aggodalmát pedig még naplójában is leírta:

"Rettenetes és nyomasztó gondolat, hogy nincs többé kedvem az íráshoz. Mióta az analyzissel behatóan foglalkozom, és minden ízében elemezem az öntudattalan lelki életemet, nincs többé szükség rá, hogy írjak. Pedig az analyzis csak szenvedést hoz, keserű életismeretet és kiábrándulást. Az írás pedig gyönyört ad és kenyeret. Az az érzés gátol, hogy mások éppolyan tisztán olvasnak benne, mint én az írók írásaiban, én, a psychoanalitikus. - Mégis vaserővel kényszerítem magam, hogy írjak. Írnom kell."

Én személy szerint úgy gondolom, hogy ha kicsit is meg akarjuk érteni, hogy mi zajlott le az író fejében, akkor olvassuk el "A varázsló kertje" című novelláskötetét, amiben teljesen nyilvánvalóvá válik Csáth élete, a drogfüggősége, a képzelgései, a sötét gondolatai és természetesen a hatalmas tehetsége is.

Az őrült zseni sorban mondhatni kihagyhatatlan a 19. századi orosz irodalom nagymestere, Dosztojevszkij. Ha róla beszélünk, akkor a művész-őrült határvonal talán még jobban elhalványodik, mint bármelyik másik nagy alkotónál. És hogy miért?

Forrás: Wikipedia

Azt mondják, nem véletlen, hogy ennyire behatóan ismerte az emberi elmét - azon belül is az "őrült elmét". Hiszen maga is azokkal a mentális zavarokkal küzdött, amelyekkel hőseit, vagy inkább antihőseit "felruházta".

Dosztojevszkij regényeinek szereplői kivétel nélkül valamilyen betegségben szenvednek, amelyek vagy fizikai vagy mentális formában jelennek meg. Ők a kirekesztettek, az emberiség selejtei, akik nem tudnak beilleszkedni a társadalomba, és akikkel Dosztojevszkij a leginkább azonosulni tudott.

De ki dönti el, hogy ki az őrült? Talán ha az előzőekben felsorolt írófenoménok csak kicsit nagyobb odafigyelést és szeretetet kaptak volna, talán sorsuk sem lett volna ennyire tragikus. De akkor mi a fontosabb? A művészet, vagy a kiegyensúlyozottság?

Vadász Emese

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Wikipedia

    Ezt olvastad már?