Édith Piaf eladta a testét, hogy eltemethesse a gyermekét...

A franciák nemzeti énekesnőjének szokták hívni Édith Piafot - nem véletlen, hiszen dalait aki akár csak egyszer is meghallgatta, nem feledi többé. Hangját hallva felsejlik előttünk a könny áztatta női arc, az összetört szív - szinte süt belőle a szenvedés, a fájdalom, a gyötrődés.

Élete fő eseményeit végiggondolva azonban ez egy cseppet sem meglepő: szakmai sikereitől eltekintve ugyanis az énekesnővel egyáltalán nem bánt kegyesen a sors. A férfiak, akikhez érzékeny szálak fűzték, többségében eltaszították és csak fájdalmat okoztak neki - vagy csak ideig-óráig tartott az öröm, amit mellettük érezhetett.

"Éhes voltam. Fáztam. De szabad is voltam."

A városi legenda szerint a lakásuk előtti lépcsőn született Édith Giovanna Gassion néven, ám ez bizonyos kórházi iratok szerint nem igaz. Erre a füllentésre semmi szükség ahhoz, hogy gyermekkorát nyomorúságosnak lássuk - ugyanis enélkül is az... Anyja - aki egy lecsúszott, iszákos wannabe énekesnő volt - két hónapos korában elhagyta.

Ezután a nagymamája "nevelte" egy normandiai bordélyházban, amit ő vezetett. A kis Édith három éves korában egy betegség következtében elvesztette a látását - azonban egy állítólagos csoda folytán hétévesen vissza is nyerte, miután napokig imádkozott Szent Terézhez és a sírjához is elzarándokolt.

Forrás: AFPforum

Ekkortájt vette magához az apja, aki cirkuszi mutatványos volt. Édith is fellépett velük énekes számokkal - ám amint lett alkalma elszökni, meg is tette. Tizenévesen szó szerint az utcán élt, nem egyszer előfordult, hogy pincékben kellett aludnia, és patkányok voltak a hálótársai.

Tizenhét éves korában teherbe esett, ám gyermeke apjával sosem házasodtak össze. A kislány két éves sem volt, mikor szakítottak, és a kicsi nem sokkal később agyhártyagyulladásban meghalt.Édith évtizedekkel később vallotta be: a temetést úgy tudta csak kifizetni, hogy pénzért lefeküdt egy férfival.

"Használd a hibáidat, használd a hátrányaidat! Akkor csillag leszel."

Kvalitásainak és talán szerencséjének köszönhetően a nyomor nem kínozta sokáig: még húsz éves sem volt, amikor egy klubtulajdonos, Louis Leplée meghallotta az utcán énekelni. Innentől kezdve karrierje egyenesen ívelt felfelé.

Mecénása megtanította, hogyan "éljen" a színpadon, és a védjegyévé vált fekete outfit is Leplée fejéből pattant ki. Ahogy "Piaf" név is, ami kis verebet jelent. A klubtulajdonos nagy hírverést csapott az első fellépése előtt, aminek köszönhetően özönlöttek a vendégek a klubokba, ha ő állt színpadra.

Forrás: AFPforum

Ám az öröm nem tartott sokáig, ugyanis Leplée-t egy évvel később meggyilkolták, és Édith is a gyanúsítottak között volt. Nevét idővel tisztára mosták, de jobbnak látta egy időre elhagyni Párizst. Visszatérte után azonban ismét mellé szegődött a szerencse, sorban adta ki a lemezeit, a fellépések szinte egymást érték.

"Azt hiszem, a szerelemért keserű könnyekkel kell fizetnünk."

Míg karrierje szárnyalt, a magánélete romokban hevert. Élete során számtalan viszonya volt - nem ritkán nős férfiakkal -, de mind közül a francia bokszolóhoz, Marcel Cerdanhoz fűzték a leglángolóbb érzelmek. Szerencsétlenségére ő is is nős volt, három gyerekkel... Ennek ellenére ők voltak a '40-es évek Franciaországának leginkább imádott sztárpárja. A szerelemtől teljesen elvakulva, Piaf megírta a "L'Hymne d'Amour" (A szerelem himnusza) című dalát, melyben azt sorolja, mi mindenre lenne képes a szerelméért.

Alig egy hónappal ezután Marcel New Yorkba tartott éppen Édith-et meglátogatni, ám sajnos sohasem érkezhetett meg: halálos repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.

Piaf persze magát hibáztatta, hiszen Marcel félt a repüléstől, de ő addig győzködte, míg be nem adta a derekát. Az énekesnő teljesen összeomlott szerelme halála után, bánatát alkohollal és drogokkal próbálta elnyomni. A későbbiekben voltak még kapcsolatai, de egyik férfihoz (a férjeihez sem) fűzték olyan mély érzelmek, mint az ő Marceljéhez.

Forrás: AFPforum/ Photo12/Archives du 7e Art/Les Films 13/Les Films 13

Amint az a fentiekből is látszik, Édith élete korántsem mondható viszontagságoktól mentesnek, fájdalomból és szenvedésből bőven kijutott neki. Ám ennek minden bizonnyal így kellett történnie... Máskülönben valószínűleg a művészi teljesítménye sem lenne olyan értékes, hogy még évtizedekkel a halála után is mindenki tudja, hogy ő volt a francia sanzon nagyasszonya.

1963 októberében veszítette életét, áttétes rák következtében. A temetése napján több, mint 2 millió ember vonult utcára, hogy elkísérhessék a kis verebet az utolsó útjára.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: AFPforum

    Ezt olvastad már?