Létezik egyáltalán a jó mostoha? Babits Mihályné, Török Sophie és Babits Ildikó háborúja

Hogy lehet egy családon belül ennyit háborúzni? Bár cseppet sem meglepő, hogy adódnak viták, és bírósági ügyek még a legjobb házaknál is, na de, hogy egy használt írógép tulajdonlása felett civakodjon anya és nevelt lánya, ki hallott már ilyet? Történetesen, Székely László, aki jogászként finom érzékkel nyúlt az érzelmi konfliktusokhoz, és a biografikus hagyományt követve, irodalomtörténeti összefoglalót írt a Babits család jogi esetei köré.

Az irodalom történetéhez szervesen kapcsolódik a könyv izgalmas szerkezete, mégis erősen súrolva annak határait, mely egy sajátos jogászi szemléletmóddal körbejárt perpatvart tár elénk. Személy szerint, ezért is imádom ezt a kötetet. Székely László, régóta dédelgetett tervének megvalósulása, 300 oldalon keresztül elevenedik meg az olvasók előtt. A bevezető részekben szinte regénnyé avanzsált életrajzi elbeszélésekkel találkozhattok, ahol a szűkebb Babits család tagjait is megismerhetjük.

Grace klinika c. film

Az ajándéknak is remek választást ígérő könyvnek önmagában hívogató már a borítója is. Szépen nyomtatott szépia-stílus, remek nyomdai hozzáértés, ízléses átláthatóság és elsőre szerelem. Ez mind a "jó mostohára" jellemző, ami persze nem létezik. Olyan történetet még senki sem írt. Elég csak a Hamupipőkére gondolni, már ott elvágták a reményt ezzel kapcsolatosan. Ám a könyv stílusa mind a látványelemekben, mind pedig a tartalmat illetően telitalálat.

Nem csupán ígér, hanem be is tartja az ígéretét. Könnyekre fakaszt, mosolyt csal az arcunkra, és olykor hüledezve kapdosva fejünket nyerhetünk bepillantást általa a Babits családtörténelem nehéz bugyraiba. Amikor beleolvastam, már rögtön a fülszövegnél megérintettek a levéltöredékek, melyek Török Sophie, nem épp minta-anyaságát bemutató regényéből, az 1938-ban megjelent Nem vagy igazi-ból lettek kiollózva.

Az archív levelezésekben, peres iratokban, tanúvallomásokban gazdag történetet, korosztálytól függetlenül minden olvasni szerető embernek csak ajánlani lehet. Kiemelten az irodalomtörténet és a költészet szerelmeseinek, - mint, amilyen én is vagyok - és azoknak, akik egy kicsit többre is kíváncsiak a Babits família hátteréből.

Mindenkinek az életében vannak viseltesebb dolgok, zaklatottabb időszakok, ám Török Sophie és nevelt lánya, Babits Ildikó perpatvarának még a mostoha halála sem tudott véget vetni. Szomorú végkifejlet, melyet talán csak Ildikó, egyik ,,anyjához" írt utolsó levele árnyal a rózsaszín remény pírjával kissé gyengédebbre.

Nyitókép: Székely Aladár/Országos Széchényi Könyvtár