Valódi rémtörténetek, amelyek után az ablakon sem mersz majd este kinézni

A Reddit az egyik legnépszerűbb közösségi médiás platform, amelyet Magyarországon is sokan használnak, de igazán nagy hagyománya a tengerentúlon van. A felhasználók a legkülönfélébb híreket, képeket és saját történeteket oszthatják meg, ezeket pedig bárki véleményezheti, kommentelheti. Az egyik amerikai lap, a Reader's Digest összegyűjtötte a Redditre feltöltött legizgalmasabb rémisztő történeteket.

Anyukám még gyerek volt, amikor a szomszédjukban lakó kislány álmában meghalt. Régóta szörnyű fejfájás gyötörte, de csak a halála után derült ki, hogy a lánynak aneurizmája volt. A családot olyannyira megviselte a tragédia, hogy egy kis időre elköltöztek, a háziállatokat viszont nem vitték magukkal. Megkérték anyukámat és a testvérét, hogy néha menjenek át és etessék meg a jószágokat.

Az első alkalommal anya úgy döntött, körülnéz a család házában, ekkor látta meg a nappaliban álló zongorát. A bátyja ment, hogy elrendezze az állatokat, anya pedig leült a zongora elé és játszani kezdett. Hirtelen valami hozzáért a lábához, de amikor lenézett, nem látott semmit. Azt hitte, a család egyik macskája sétált el a zongoraszék alatt.

Folytatta a játékot, amikor egyszer csak úgy érezte, hogy két kéz megragadja a bokáját. Felugrott és odaszaladt a bátyjához, aki teljesen elfehéredett miután meghallotta a történetet. A nemrég elhunyt kislány ugyanis előszeretettel bújt a zongora alá, mindig megfogta apukája lábfejét és azt játszotta, hogy együtt nyomják le a zongora pedálját.

Néhány évvel ezelőtt a papagájommal együtt beköltöztem egy társasház legfelső emeletére. Az egyszobás lakás felett már csak a padlás volt. Örültem annak, hogy nem kell elviselnem a zajongó, felső szomszédokat. Már hónapok óta ott laktam, amikor egyszer egy kettétört fatáblát találtam a fürdőszoba padlóján. Felnéztem és megláttam, hogy a deszka a plafonról esett le, ugyanis eddig ez takarta a padlásra vezető feljárót. Azonnal írtam a főbérlőnek és teljesen ki voltam akadva, amiért valaki a tudtom nélkül járt a lakásban.

A tulaj szinte rögtön felhívott, hogy elmondja, ő nem járt a lakásban, és ahogy hallgattam a hangját, megfagyott az ereimben a vér. A férfi elárulta, hogy a korábbi lakókkal is pontosan ugyanez történt. Eltelt pár hónap, amikor felriadtam az éjszaka közepén és hangokat hallottam a padlásról. Olyan volt, mintha valamit vonszolnának a fejem felett. Felkapcsoltam a villanyt, óvatosan bementem a fürdőbe és megláttam, hogy a fatábla ismét leesett és kettétörve hever a földön.

Csak bámultam magam elé, amikor suttogásra lettem figyelmes, mintha gyerekek beszélgetnének a padláson. Az összes villanyt feloltottam a lakásban, bekapcsoltam a tévét és próbáltam megnyugodni, amikor hirtelen eldurrant a biztosíték, sötét lett és a papagájom éktelen visítozásba kezdett. Nemes egyszerűséggel kifutottam az utcára és az éjszakát az autómban töltöttem.

Sokáig mentősként dolgoztam, és bár több kollégámnak is voltak furcsa esetei, én nem tapasztaltam semmi természetfelettit. Valamelyik nap én voltam ügyeletben és kint ültünk a társammal a mentőautóban. Hajnali három óra volt, egy meglehetősen nyugis éjszaka, mindketten gyorsan elaludtunk a vezetőfülkében. Hirtelen felriadtam és hallottam, hogy a kolléganő beszél hozzám, de azt nem értettem, mit mond. Rászóltam, hogy hagyjon aludni és átfordítottam a fejemet a másik oldalra. Megpróbáltam visszaaludni. Ekkor tűnt fel, hogy a hang, amit hallok, az egy férfié, aki jól érhetően azt kérdezte, hogy "ugye nem fogok meghalni?".

Felkeltettem a társamat, aki szintén hallotta, ahogy a hátunk mögött, a mentőautóban valaki nehézkesen veszi a levegőt. Egyből arra gondoltunk, hogy mialatt mi aludtunk, egy hajléktalan bemászott a kocsiba. Kiszálltunk a vezetőfülkéből, hátrasiettünk és kinyitottuk az ajtót. A mentő azonban üres volt. Nem feküdt senki sem a hordágyon és minden berendezés érintetlen volt. A mai napig nem tudjuk, mi történt, és miért hallottuk mindketten, hogy egy férfi sóhajtozik a kocsiban.

Tíz éves lehettem, amikor arra ébredtem, hogy megnyikordul a szobám ajtaja. Félálomban voltam, sötét is volt, inkább csak éreztem, mintsem láttam, hogy valaki leül az ágyam végére. Azt gondoltam, hogy az anyukám jött be, de amikor hozzászokott a szemem a sötétséghez, akkor vettem észre, hogy egy idegen fiú van a szobában. Lassan felém fordította a tekintetét, de a szeme helyén csak két fekete üreget láttam. Át akart nyújtani nekem egy kis dobozt, de amikor pislogtam, eltűnt. Az ágy végén azonban be volt süppedve a matrac, pontosan ott, ahol ült.

Eltelt öt év, én még mindig a szüleimmel laktam. A barátnőm átjött, hogy együtt tanuljunk, és miközben várta a szüleit, elszundított az ágyamon. Békésen feküdt, amikor hirtelen kinyitotta a szemét, felült és felmutatott a plafonra. Ezután ájultan zuhant vissza. Pánikba estem. Odaléptem hozzá, megpróbáltam felébreszteni. Miután magához tért elmesélte, hogy látott egy szem nélküli kisfiút, aki úgy ült fent a falon, mint a Pókember.

Évekkel később még mindig a szüleimnél laktunk a barátnőmmel, de már nem csak ketten voltunk. Időközben ugyanis megszületett a gyermekünk, aki kétévesen megkapta az én egykori szobámat. Eleinte nem volt semmi gond, de egyre gyakrabban riadt fel az éjszaka közepén, ráadásul úgy tűnt, mintha beszélgetne valakivel. Valamelyik nap játék közben óvatosan rákérdeztem, hogy mégis ki járkál hozzá, mire gyanútlanul közölte, hogy egy fekete szemű kisfiú jön be hozzá minden este, és az anyukáját keresi...

Nyitókép: Shutterstock