pszichológia mamahotel önállósodás elköltözés
Az előző két részben megismerkedtünk a mamahotel jelenségével és a hátterében meghúzódó okokkal. Habár eddig főként az önállósodásra képtelen férfiakról beszéltünk, nem is olyan biztos, hogy bennük kell keresni a probléma gócpontját.

Tény, hogy a nők fiatalabb korban költöznek el, mint a férfiak. Pontosabban nem ELköltöznek, hanem ÖSSZEköltöznek egy pasival. Vagyis a nők általában fiatalabb korban köteleződnek el, házasodnak meg és vállalnak gyereket, mint a férfiak. De ebből az is következik, hogy több férfi költözik el egyedülállóként otthonról, ami jelentősen tökösebb lépés, mint valakihez odaköltözni.

Miért lehetséges az, hogy mégis az otthonélő férfiakra akad több panasz? Ennek meglátásom szerint az egyik legkézenfekvőbb okai, a nemi szerepekkel szemben tanúsított társadalmi elvárások.

Anyámasszony katonái - apa pici hercegnői

Egy férfitől inkább elvárjuk, hogy független és önálló életet éljen, hamarabb elköltözzön a szülői házból, saját keresettel és háztartással rendelkezzen.

Forrás: Getty Images/Andrew Rich/Unknown

Evolúciós nézőpontból is kívánatosabb az a férfi, aki saját egzisztenciával rendelkezik, és nem függ másoktól.

Tehát egy szingli nő tudatalatt jobban vonzódik egy olyan pasihoz, aki nem a szüleivel él együtt, akire nem az édesanyja mos, főz, takarít, és aki helyett nem apuci fizeti a rezsit.

Egy nővel szemben kevésbé állnak fent ezek az elvárások. Hiába a női egyenjogúságért folytatott sokéves küzdelem, a legtöbb társadalomban a női még mindig a „gyengébb" nem, és inkább olyan tulajdonságokat kapcsolnak hozzájuk, amikbe "belefér", hogy függőségben élnek. Akár a férjüktől, akár a szüleiktől.

Ebből kifolyólag egy fiatal nővel kevésbé ítélkezőek az emberek, ha azt látják, még mindig a szüleivel él, pláne ha egyedülálló.

Ha újból az evolúciós nézőpontot vesszük elő, egy nő nem válik kevésbé kívánatossá attól, hogy nem költözött még el a családi háztól - vagy is emiatt nem csökken az értéke a randi-piacon.

A szülői hozzáállásban is felfedezhetőek ezek a különbségek. Egy fiatal felnőtt férfit inkább bátoríthatnak szülei arra, hogy kezdjen önálló életet, hiszen ezt diktálják a társadalmi szerepelvárások is. Emiatt, ha a fiú mégsem teljesíti azt, amit megkövetelnének tőle, családon belül is több szemrehányást kaphat, mint hasonló korú és helyzetben lévő lánytestvére.

Tovább nehezítheti a helyzetet, ha az illető nem az első a testvérsorban, vagy esetleg a többi testvére már rég kirepült a fészekből és már csak ő maradt.

Ilyen esetben az ottmaradt gyermek még kevésbé érzi magát kompetensnek: úgy érzi elbukott, míg a többiek sikeresen vették az akadályt és ezáltal kívülállónak érezheti magát.

Az ilyen esetekben még nehezebb megoldást találni és a családnak nagyon megterhelő lehet segítséget nyújtani az illetőnek - aki gyakran el is zárkózik ettől.

Melletted nem tudok férfi lenni!

Manapság a nők „elférfiasodása" is gyakori jelenség. Vagyis a már említett egyenjogúságért folytatott küzdelem hatására, a nők igyekeznek minél inkább autonómmá válni és ezt az önállóságot mutatni a világ felé is.

Sok kapcsolatban egyre inkább a nők viselik a nadrágot és gyakran elnyomóan lépnek fel a férfiakkal szemben - sokszor nem is tudatosan.

Forrás: iStockphoto/SIphotography

De talán nincs is más választásuk, hiszen egy nőnek a munkahelyén, a boltban, az utcán és a barátok között is hangsúlyoznia kell, hogy képes egyedül megállni a lábán és képes arra, amire a férfiak.

Nehéz ezt a magatartást gombnyomásszerűen lekapcsolni amikor hazér párjához! Még akkor is, ha a másra se vágyna, mint hogy ő lehessen a gyenge nő, akit meg kell menteni.

Sok férfi egy ilyen kapcsolatban nem érzi azt, hogy neki kéne vállalni a felelősséget, vagy hogy neki kéne irányítani. És ha ezekre a készségeire nincs szükség, miért is akarna önállósodni? Inkább marad otthon. Vagy ha párja elvárja tőle összeköltözik vele, ám amint ez a partner eltűnik életéből, már megy is vissza a biztonságot és felelősségmentességet jelentő szülői házba. Egészen addig, amíg újra fel nem bukkan az életében valaki, aki egy időre megint átveszi az irányítást.

Ugyanez a forgatókönyv egy fiatal nővel nem okoz nagy megrökönyödést, hiszen a hagyományos női szerepbe abszolút beleillik, hogy ha a férfi eltűnik az életéből, ő visszatér a biztonságot nyújtó családi fészekbe.

Tehát véleményem szerint nem abban van szembetűnő különbség, hogy férfiakat vagy nőket érint-e a bumeráng gyerek jelenség, inkább csak más elbírálás alá esnek. Érdekes fonkája ez annak a híres női egyenjogúságnak...

Hölgyeim! Mielőtt pálcát törünk a töketlen pasik felett, nézzünk egy pillanatra magunkba - ártani nem árthat...

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.