Mi a frász az a komfortzóna? Látta már valaki?

Tudjuk, hogy az élet a komfortzónán kívül kezdődik. Könnyű dobálózni ezzel a roppant divatos kijelentéssel. De amikor nekünk kell nagy levegőt venni, és "Éljen a komfortzónán kívüli lét!" felkiáltással beleugrani valamibe, ami olyan, mint egy fekete lyuk - hát, akkor valahogy könnyebben jönnek a kifogások...

Nagyon az elején kezdem:

Felismered egyáltalán, hogy az előtted álló helyzet egy óriási, csodás, új lehetőség számodra?

Az életben sajnos nincs kitéve a "Itt végződik a komfortzóna, és kezdődik az azon kívüli világ." tábla. Legalább is én még nem találkoztam ilyen kiírással. Pedig mennyivel könnyebb lenne, ha ezt egyértelműen jelezné valaki a számunkra! Ehelyett van némi gyomorideg, egy kis tenyérizzadás, esetleg szapora lélegzet, és azon kapjuk magunkat, hogy sovány malac vágtában masírozunk elfelé.

Forrás: iStockphoto/Martinan

Nekem néha eszembe jut, hogy ja, ez lett volna az, amit meg kellett volna lépnem...! Ilyenkor örülök, hogy ugyan némi fáziskéséssel, de legalább felismertem a helyzetet, és szent esküt teszek magamnak: máskor időben fogok reagálni. Nem mondom, hogy ez mindig sikerül, de maradjunk annyiban, hogy csökken a reakcióidőm.

Mivel egy ideje űzöm már ezt a játékot, így néha azonnal belém nyilall a felismerés, hogy "na, ez az, amikor is..." És itt lépünk a Level 2-re. Ha felismertem, hogy egy helyzet csupán azért kellemetlen a számomra, mert még sosem volt benne részem, és nem azért, mert ténylegesen veszélyes, vagy kockázatos lenne, akkor megpróbálok benne maradni, és nem menekülőre fogni - pusztán a helyzet ismeretlensége miatt.

A kivétel erősíti...

Akinek az a dilije, hogy mindig új helyzetekbe ugrik bele, és büszkén veri a mellét, hogy ez számára semmiféle különösebb nehézséget nem okoz, és ő a Jani, akkor az próbáljon meg ugyanabban a helyzetben maradni huzamosabb ideig. Sőt, igyekezzen többször, tudatosan ugyanabba belemenni, mert neki bizony ez jelenti a komfortzóna elhagyását!

Level 3. Ha már itt állsz, akkor győztél!

Ugyanis állod a sarat, mint a kapanyél. És valójában nem is az a lényeg, hogy mi lesz az adott helyzetben, és, hogy meddig jutsz el. Nem kell, és nem is lehet naponta - akár többször is - megváltani a világot. Csak önmagadon kell túllépni azzal, hogy megpróbálod.

Forrás: Getty Images/Graham Oliver

Bónusz szint: Felismertük, kibírtuk, yep. Na és most? Saját tapasztalatom szerint a legtöbb esetben nem is történik "semmi". A semmi alatt a "semmi rossz" mellett a "semmi jót" is értem. Nem áll meg a világ. De mégis úgy érzed, hogy te vagy a nyertes, és ez így van! (Jár a taps!).

Ezeket a kis szárnypróbálgatásokat nem azért kell megtapasztalni, mert ettől ott, az adott helyzetben egy csapásra megváltozik az életed: leszólít Brad Pitt, öledbe hullik a nyerő lottószelvény, vagy azonnal könnyebb leszel 20 kg-mal. Igaziból nem fog történni "semmi"...

De ha belemész és átéled, akkor utána ott állhatsz a tavaszi napsütésben, hajadat szélfuvallat libbenti meg, az élet rohan körülötted, te magad pedig csak állsz, és azt fogod érezni: nyertem, enyém a világ! 

(Na és, ha így érzed magad? Ki tudja? Még akármi lehet belőle!)

Futó Rita

Nyitókép: iStockphoto 

    Ezt olvastad már?