szoptatás gyermek anyaszerep valóság anyaság alvás sírás
Őszintén szólva, én nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz! Pontosabban, azt hittem: könnyebben veszem majd az akadályokat. Hiába jártam végig két szülésfelkészítő tanfolyamot is, bőven voltak a megtapasztalásig rejtve maradt dolgok...

1. Szoptatás

Hadd kezdjem a legkeményebbel: a szoptatás fáj! Az elején még új az egész, lassanként szoktok hozzá egymáshoz. Nekem a csecsemős nővérek azt mondták a kórházban, hogy maximum 20 percig legyen a baba az egyik mellemen, aztán a másikon. Aha! Ez azóta sincs így: előfordul, hogy a vacsi 45 percig is eltart a kicsinek. Ennek az lehet az eredménye, hogy felázik a mellbimbó és kirepedezik - rosszabb esetben akár véresre. De ez az állapot szerencsére megelőzhető mellbimbóvédő krémmel. Tehát no para, van megoldás! A lényeg, hogy ne ess kétségbe, hanem kérj segítséget! Erre vannak nagyon hasznos csoportok például a facebookon, azonban a legmegbízhatóbb információt a La Leche Liga Magyarország weboldaláról szerezhetjük.

Forrás: iStockphoto/RomanovaAnn

2. Etetés

Aztán nézzük a szoptatással szorosan összefüggő evés témakörét! A kórházból eleve csak akkor engedik haza a kisbabádat, ha nem veszít többet 10%-nál a születési súlyából. Ezt nagyon komolyan veszik! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint ami velünk is megesett: a csecsemős nővérek előszeretettel nyomnak tápszert a babákba - esetünkben annak ellenére, hogy nyomatékosan közöltem: NEM kívánok anyatejen kívül mást adni a gyermekemnek. Ezt is el lehet kerülni: ha nem adjuk le a babát a csecsemős osztályon. De szerintem szülés után a kismamák nagy többsége örül, ha alhat, a többi napon meg minimum zuhanyzás alatt muszáj a csecsemősökre bízni a kisdedet.

De csak miután hazamentetek, akkor jön az igazi táplálkozási horror. Van-e elég tej? Eszik eleget ez a gyerek? Miért akar cicizni óránként? Most miért nem kell neki a kaja? Éjjel felkeljek hozzá, vagy szoktassam már az elejétől az éjszaka átalvására?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarognak - gondolom - minden friss anyuka fejében. Én ennek úgy vetettem véget, hogy az igény szerinti szoptatás mellett döntöttem. Igen, szembeszálltam minden ellenvéleményt formálóval (mint például anyukám és úgy általában az idősebbek)! Továbbá - mikor már az idegösszeomlás szélén álltam - elmentem szépen, és kölcsönöztem egy csecsemőmérleget. Ezzel aztán nyomon tudtuk követni először azt, hogy mennyit eszik a bébi, később pedig, hogy mennyit hízik. Eleinte hülyeségnek tartottam amúgy a gyerek méricskélését, gondoltam, majd elég lesz havonta a védőnőnél. De be kellett látnom, hogy nagyon megnyugtató tud lenni, ha látod: szépen gyarapodik a poronty.

3. Alvás

Következzen a soron levő fontos kérdés: az alvás! Vannak olyan szerencsés szülők, akiknek a babája már egészen pici korban átalussza az éjszakát. Nos, a mi kis éhenkórászunk nem ezen illedelmes csecsemők táborát erősíti. Ugyanis ő éjjel is eszik, általában két-három alkalommal. Be kell valljam: az elején ez nagyon zorall volt - de én csesztem el. Tudniillik, minden alkalommal kivettem a gyerekemet az ágyából, ölben megszoptattam, aztán meg persze az istennek nem akaródzott neki visszaaludni...

Forrás: iStockphoto/Monkeybusinessimages

4. Orvosi vizsgálatok

Hadd térjek ki a továbbiakban az orvosi vizsgálatokra! Először is, a gyermekorvos nálunk a baba egészségügyi könyvébe írja a következő időpontunkat. Aha, csak éppen erről nekünk nem szólt - így én telefonáltam, hogy mikor menjünk a két hónapos oltásra, és így csúsztunk vele 3 hetet. Ugyanis noha volt időpontunk, erről nem tájékoztattak, előbb pedig nem volt másik időpont... Szóval a gyermek "kis könyvét" nem árt forgatni!

5. Sírás

És végül jöjjön a mumus, minden szülő rémálma: a sírás! Olvastam előre mindenfélét arról, hogy hogyan tudjuk megkülönböztetni a babák sírásait. Nos, totál értelmetlen volt az egész, ugyanis elárulok egy titkot: nem a netről fogod megtudni, hogy miért sír a gyereked! Ez nagyon nehéz, de körülbelül 2-3 hónapos korára már összerázódtok annyira, hogy 90 %-os biztonsággal el tudd dönteni magadtól is, hogy miért sírdogál. Szóval nyugalom: van remény!

Utólag már persze könnyű okosnak lenni - de hátha az én kínjaim másnak segítenek! Plusz, ha van időd (vagy inkább lesz, ahogy cseperedik a baba), ajánlok egy nagyon informatív és kedves dokumentumfilmet! A babák titkai a címe és a BBC Earth vetíti rendszeresen, de online is elérhető. Garantáltan jó kedvre fog deríteni a film, ami számtalan érdekességgel szolgál a babák első 2 évéről!

Nyilvános szoptatás? Na, még mit nem!http://www.she.hu/herself/20161114-nyilvanos-szoptatas-cicik-baba-mama-etetes.htmlBabyblues, avagy a szülés utáni szomorú dallamokhttp://www.she.hu/herself/20160831-szules-utani-depresszio-babyblues-hormonok.html

Nyitókép: iStockphoto

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.