Zwack Sándor: Nálunk a "családi vállalkozás" nem csak szlogen

Van az a fajta történelem, amit a tankönyvekből ismerünk meg, és van egy másik, amiről sokáig nem is tudtuk, hogy ez bizony a nagy betűs történelem, csak mert az életünk részévé vált. Pedig voltaképpen mióta az eszemet tudom, ismerem azt a cuki kis kerek üveget, no meg a vizes embert és a sötét színű ital kesernyés illatát. Ha jól sejtem, ezzel nem is vagyok egyedül.

Ellenben szégyen ide, szégyen oda, de vállalom: sokáig nem tudtam, hogy a tekintélyes múltra tekintő vállalat még ma is családi kézben van. Azt meg persze - ha nem a saját szememmel látom -, soha nem hittem volna el, hogy esetükben a "családi vállalat" nemcsak valami jól hangzó, eladható szlogen, hanem ténylegesen családias légkört takar. 

Forrás: Zwack Unicum

Ezek után már csak az alkalmat kellett kivárnom, hogy nekiszegezhessem a kérdéseimet Zwack Sándornak, aki a hatodik generáció tagjaként vezeti a 225 éves vállalatot. Nem volt egyszerű, mert Sándornak mindenkihez van egy kedves szava, egy ölelése, mosolya. Aztán egyszer csak akadt egy lélegzetvételnyi ideje, amikor felém fordult, és olyan váratlanul jelentette be, hogy kész válaszolni a kérdéseimre, hogy szinte torkomon akadt a szó. Szerencsére előjött a bohém, olasz énje, és gyorsan a kezembe nyomott egy Zwack Szódát (szerinte ez olyan finom, nőies, nyárias frissítő), amitől persze csak még meglepettebben bámultam rá. Így gyorsan szerepet cseréltünk: ő kérdezett, és én válaszoltam.

"Talán valamit rosszul mondtam? Sajnos még mindig lenne mit csiszolni a magyar nyelvtudásomon..." - vallja be szemérmesen. "Az élet úgy hozta, hogy harmincévesen kezdtem el aktívan használni a magyar nyelvet és amit lehet, megteszek, hogy gördülékenyen menjen."

Annyira őszinte ez a megnyilatkozás, hogy néhány pillanatig én magam is keresem a szavakat. De gondoltam, ha már itt tartunk, megkérdezem, hogy a nővérével - Zwack Izabellával - milyen nyelven beszélgetnek.

Forrás: Zwack Unicum

"Azt hiszem, mire végigmondtad a kérdést, már te is rájöttél. (Mosolyog.) Firenzében nőttünk fel, olasz iskolába jártunk, olasz barátaink voltak. Így nem is volt kérdés, hogy Izabellával is olaszul beszélünk. Édesanyámmal pedig angolul. De nekünk ez a természetes."

Honnan a folytonos lendület, az állandó megújulásra való képesség?

(Nevet.) "Muszáj. De emellett azt is fontosnak tartjuk, hogy úgy vegyük fel a lépést a jelenkorral, hogy közben nem számolunk le a hagyományokkal. Nagyon fontos számunkra a tradíció, az értékek megőrzése, de ugyanígy hangsúlyt fektetünk a megújulásra is. Bár ezzel óvatosak vagyunk, hiszen nagyon vékony az ösvény, ami még járható. Viszont remek emberekkel dolgozhatunk, akiknek a munkája révén sikerül folyamatosan előrehaladnunk. Sokat köszönhetünk a mögöttünk álló kiváló csapatnak."

Forrás: Zwack Unicum

És ha döntéshelyzet van, akkor tiéd az utolsó szó? Izabellával hogyan kezelitek a felmerülő nézeteltéréseket?

"Dehogyis! Igyekszünk jól átgondolt, strukturált lépésenként haladni. Izabellával pedig, mint jó testvéreknek, természetesen vannak konfliktusaink. Furcsa is lenne, ha nem volnának! De aztán valahogy mindig lesz egy közös nevező, amin el tudunk indulni. Igyekszünk sokat beszélgetni, meghallgatni a másikat."

Hogyan jött az ötlet, hogy paralimpikont válasszatok a nyári kampányotok kisfilmjéhez?

"Szeretünk volna valami olyat létrehozni, ami erőt adhat, ami megmutatja, hogy a kitűzött célok elérhetőek. Persze a nagyravágyás önmagában nem elég, a sikerhez szükség van kemény munkára, mint ahogy a főszereplő - Sors Tamás kétszeres paralimpikon - is mesél az edzések és a hajnali kelések viszontagságairól. No meg a medence olykor jéghidegnek érződő vízéről, de mégis továbbment, és két olimpián is a dobogó legfelső fokára állhatott. Valaha magam is úsztam, de hamar rájöttem: nincs meg bennem a kellő alázat ehhez a sporthoz. Viszont Tamás személyében egy igen céltudatos, de rendkívül szerény sportembert ismerhettünk meg, aki remekül képviseli a márka arculatát."

Nyitókép: Zwack Unicum

    Ezt olvastad már?