Férfi vágyak: egyre népszerűbbek a transzszexuálisok

"A fiúknak fütyijük van, a lányoknak meg puncijuk!" - Már az oviban is félig kínos, félig kíváncsi mosollyal kiabáltuk ezt. És hát tény és való, hogy ebben a megállapításban van igazság.

Legalábbis abban a tekintetben, hogy az úgynevezett elsődleges nemi jellegek, nemi szervek, egyéb külső vonások határozzák meg a hétköznapokban, hogy nőként vagy férfiként tekintünk valakire.

Mik is ezek?
Szélesebb váll, erősebb izomzat és hímvessző - keskenyebb váll, szélesebb csípő és hüvely. Ez az, ami alapján megkülönböztetünk férfiakat és nőket. Azonban az emberi biológia összetett, és ezeken kívül számos - mind a mai napig nem teljesen tisztázott hátterű - variáció van a fejünkben élő két nemen túl: interszexualitás, hermafroditizmus, Klinefelter-szindróma, a sor még folytatható...

Ám most maradjunk csak annyiban, hogy ritkán, de születnek olyan emberek, akik nőnek érzik magukat, és a férfiakat szeretik, de mindezek mellett éppenséggel pénisszel rendelkeznek.

Forrás: iStockphoto/Nito100

És ez nem valami modern bolondéria. Amióta létezik írás, vannak feljegyzések ezekről az embertársainkról. Az viszont változott, hogy sokkal több adat áll rendelkezésünkre róluk, és a többi ember hozzájuk való viszonyáról: mégpedig az internetezési szokásaink rögzítésének köszönhetően.

Ha nem is egy az egyben, de a digitális világ hiteles leképezése az emberek érdeklődésének - különösképp a vezető keresők adnak izgalmas betekintést a hétköznapjainkba, vágyainkba. Igen, azokba is, amiket sose mondanánk el senkinek, csak egy magányos éjszakán a monitor előtt ülve merjük bepötyögni a Google-be...

Igen, a netes keresők látják és rögzítik, ha valaki rákeres például a tranny - azaz transzi - kifejezésre. És láss csodát, mit tapasztalhatunk, ha ezeknek a szavaknak a keresési trendjeit vizsgáljuk? Azt, hogy az elmúlt tizenöt évben jelentős ugrás történt az ilyen témájú pornográf tartalmak népszerűségében.

És ha van kereslet, előbb-utóbb kínálat is lesz. Olyannyira, hogy már önálló oldalak is régóta léteznek, amik kifejezetten szilikon mellekkel és pénisszel rendelkező színész(nők) intim együttléteit (férfiakkal és nőkkel egyaránt) mutatják be videók, képek formájában.

Forrás: iStockphoto

De vajon kik nézik ezeket?

A keresési adatok alapján a nézők közt felülreprezentáltak a férfiak. És nem feltétlenül csak homoszexuális férfiak... Sőt, amióta nem csak homoszexuálisoknak szóló kategórián belül találhatók meg ezek a videók, ötven százalékkal nőtt a látogatottságuk. Nem csak nőtt, egyenesen robbant: sok oldalon több ilyen videót generált a látogatók igénye, mint ahányat a "megszokott" férfi-nő felállásos kategória nézőtábora megkövetelt.

A férfiak fokozottabb érdeklődését egy 2013-as kutatás is jól érzékelteti, a teremtés koronái közel 500%-kal többször kattintanak ezekre a tartalmakra, mint a hölgyek.

Forrás: Getty Images/Dominik Pabis

De vajon miért?

Rengeteg elmélet van ennek megválaszolására, most csak a legnépszerűbbeket járnám körbe:

  1. Lehetséges, hogy "csak" egy a homo- és heteroszexualitás közötti "félútról" lenne szó? Esetleg csupán annak következménye, hogy a férfiak kiégtek a társkereső eszközök adta számos lehetőségben?
  2. A psziché oldaláról megközelítve pedig így is megindokolható: a férfi psziché mélyén sarkalatos pont a pénisz. Ez tesz minket férfivá, a társadalmi szerepünk, önmeghatározásunk egyik kulcspontja, bármivel foglalkozzunk is. De ha nyíltan vonzódunk a péniszhez, az - főként hiedelmeink szerint - automatikusan meleggé tesz minket. Azt meg nem akarjuk! Így ezt el kell vetnünk. Egy transzi viszont egy nő, akinek történetesen pénisze van - így máris fel van oldva az ellentmondás, legyen ez bármilyen furcsa.
  3. Egy másik elmélet szerint nagy jelentősége van a tiltott gyümölcsnek. A transzneműek különösen az euroatlanti kultúrában megbélyegzett, kivetett, értelmezhetetlen emberek, ez a meggyőződés pedig generációról generációra él tovább. És ami tiltott, az izgi. Ami izgi, az szexi. És már kattintunk is az ilyen tartalmakra.

Annyi biztos, hogy a pontos okokat senki sem érti, de az már biztos, hogy a jelenség mértéke már túlszárnyalta azt a szintet, hogy csak fintorogva letudjuk annyival: "Ez valami aberrált kisebbség elszigetelt problémája." Érdemes ezzel a kérdéssel indulatmentesen, tudományos alapokon foglalkozni, mert akár hasznos tanulságokra is bukkanhatunk.

Györfi András

Nyitókép: iStockphoto

    Ezt olvastad már?