Női önvédelem és a küzdősport

Mindannyian kerültünk már kisebb-nagyobb mértékben megalázó vagy veszélyes helyzetbe, amikor áldozatokká váltunk vagy válhattunk volna. Ezután újra és újra lepörög bennünk a film, hogy mit kellett volna másképp tennünk, vagy hogyan reagálhattunk volna jobban.

Nem az számít, hogy miniszoknyában vagy-e, hogy kihívóan öltöztél-e, hogy rámosolyogtál-e valakire, aki ezáltal úgy érezte, hogy szabad a pálya a durva közeledésre. Bármikor, bármilyen ok nélkül megtörténhet. Velem is többször előfordult már, és én sem tudtam mindig kiállni magamért. Fiatalkoromban általában leblokkoltam, amikor tényleges zaklatás ért. Egyszerűen nem tudtam mit mondani, vagy csak nagyon nehezen jöttek a számra a szavak, amikkel a nemtetszésemet fejeztem ki. Hazafelé menet összerezzentem minden egyes lassító kocsitól, és a tömegközlekedésen is bárki simulhatott kedvére. Csak a szerencsén múlt, hogy nem történt igazán nagyobb baj, ami megpecsételte volna a felnőttkoromat. Préda voltam - mondjuk ki -, és sajnos látszott is rajtam messziről, hogy nem állok a helyzet magaslatán.

Forrás: Shutterstock

Hiszen a zaklatók valójában gyenge, nyomorult emberek - akik hatalmat szeretnének gyakorolni valaki felett. A náluk gyengébbeket keresik, akire ráijeszthetnek, vagy aki a prédájukká válhat. Ilyen szempontból lényegtelen, hogy sunyi simogatásokról vagy tényleges erőszakolási kísérletről van-e szó, mert ez valójában a hatalomról szól. Bepróbálkoznak, és sokszor sajnos sikerrel is járnak.

Ami csodákat tud tenni az emberrel, az az önvédelmi edzés. Nem az, amikor nőket állítanak párba, és támadást szimulálnak a csekély kis erejükkel, hanem az igazi. Amikor férfiakkal kerülsz szembe. Mert egy férfi által elkövetett támadást egy férfi tud jól bemutatni, és ő tudja megtanítani a védekezést is. Életem első krav maga edzésén bucira vert egy kubai csávó boxkesztyűvel. Én viszont nem riadtam meg ettől. Pedig ez után sem finomkodtak. Azt mondták, hogy a támadó sem tenné. Valósághű volt minden, a fojtogatás, a pofonok, a "több támadó egy ellen" helyzetek, de gyakoroltunk késes támadás elleni védekezést is, és szimuláltunk részegen, diszkóban molesztálósat is. Csak sok-sok szédítő bukfenc, üvöltő zene és lekapcsolt villany kell hozzá az edzőteremben.

Forrás: Shutterstock

Magam is meglepődtem, hogy mikre vagyok képes. Kiderült, hogy az ötven kilómhoz képest nem is vagyok gyenge. Egy idő után büszkén viseltem a kék-zöld foltjaimat. Állóképességet, önbizalmat és vagányságot adott az a közeg. Megtanultam ösztönösen figyelni és észrevenni helyzeteket, amikor az utcán járok. Az edzőm fél év után jegyezte meg, hogy ahhoz képest, hogy egy félénk kis nyuszi voltam, amikor először benyitottam a tornaterem ajtaján, most már a fellépésem is teljesen más - ég és föld a különbség, és nagyon büszke volt rám.

Amikor egyszer megtámadtak a megállóban - és természetesen senki nem jött oda segíteni - nem féltem megvédeni magam. És ez a küzdősportnak köszönhető akkor is, ha se vizsgám, se övem, se évtizedes tapasztalatom nincsen. Nem blokkoltam le, nem ijedtem meg... vagyis annyira megijedtem, hogy azonnal egy jobb félkörívesre lendült a kezem.A támadóról utólag kiderült, hogy több évet töltött a hűvösön nemi erőszakért.

Az edzés típusa amúgy mindegy: van, aki a távol-keleti harcművészetek különleges mozdulataira esküszik, míg mások az ösztönökre építő krav magára vagy egy jó kis bunyóra a boxedzésen. A küzdősport sem garancia semmire. Viszont jelentősen megnövelheti az esélyeidet. Ha félénk nyuszinak érzed magad, ha leblokkolsz egy zaklatástól, vagy ha félsz hazasétálni napnyugta után, akkor szükséged van valamire, ami felbátorít. Nemcsak a technikával segít, amit megtanulsz, hanem az önbizalommal, amivel felvértez.

Hogy ne félj kiállni magadért, ha úgy hozza a sors.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?