Ne vásárolj kutyát szaporítótól!

Sokadik kölyöknek született, de a Mama így is nagyon szerette. Pedig szegény Mama, beteg volt és nagyon fáradt. Túl sok kiskutyát ellett. Néha már felállni sem volt ereje.

Sokan laktak együtt egy szűk, hideg, rácsos helyen. Fázott, és bűzös mocsok vette körül. Aztán egy nap a Mama már nem volt ott. Reggel jött az Ember, és elvitte a Sintérhez. Azt mondta, értéktelen, mert több kiskutyája már nem lehet, nem éri meg megtartani. Ráadásul a Mama beteg, és az Ember nem akar költeni rá. Aznap sem ő, sem a testvérei nem aludtak. 

Forrás: Shutterstock

Amióta a Mama elment, nem kaptak enni. Addig is kevés tej jutott, de azóta meg semmi. A testvérei sokat sírtak emiatt, de az Ember ilyenkor beléjük rúgott egy nagyot. Ezért megtanultak csendben szenvedni. Nagyon szeretett volna a Mama után menni a sintértelepre. Ennél biztos az sem lehet rosszabb.

Egy nap több másik alommal együtt bepakolták őket egy dobozba, és egy autó csomagtartójába tették. Két kölyöktársa nagyon rosszul lett. Rettegve nézte, ahogy a kis testükből kiszáll az élet, de próbált nem sírni. Nem akarta, hogy megint megverjék. Amikor megállt az autó, egy nagyon rosszarcú ember fogadta őket. Remélte, hogy nem ő lesz a Gazda. Ez az ember azt mondta, nagyon látszik rajta, hogy nem fajtatiszta, így eladhatatlan, és visszaküldte. Értéktelen, mint a Mama. Rettegett, hogy ő is a Sintér kezei közé kerül. Fázott, és szomjas volt. De a régi fazékban levő koszos víz be volt fagyva. Elkeseredetten nyalogatta a jeget.

Hetekig lakott így egyedül. Az Ember nagyon dühös volt rá, ezért ahányszor csak enni adott neki, bele is rúgott egyet káromkodva. "Csak viszi a pénzt" - ezt ismételgette. Aztán egyszer csak az Ember telefonálva jött ki, azt mondta valakinek, hogy nem tud eljönni, megnézni a kölyköket, de pont arra megy, el tud vinni egyet. Talán a Gazda van a vonal másik végén? Reménykedve csóválni kezdett, de az Ember csak komoran megragadta a nyakánál, és a csomagtartóba tuszkolta.

Forrás: Shutterstock

Egész úton félt, hogy most sem fog kelleni, mert ők is fajtatisztát keresnek. Amikor megérkeztek, két kedves ember várta őket, de látta a csalódottságot az arcukon, amikor megpillantották. Nem rá számítottak. Azt mondták, nagyon rossz bőrben van, túl idős, és láthatóan nem az a fajta, amit ígértek nekik. De nem volt szívük visszaküldeni. Az Ember átvette a pénzt, és odaadott egy kis könyvet, amiben állítólag benne volt az igazolás az összes oltásáról.

El sem hitte még, hogy talán végre vége az összes szenvedésnek. Bevitték a meleg lakásba, és enni kapott. Simogatták, beszéltek hozzá, játszottak vele. De a hasa napok óta nagyon fájt, és fel is volt puffadva. A Gazda Orvoshoz vitte. Az Orvos elmondta, hogy a könyv az oltásokkal hamis, ő pedig férges, és rendkívül alultáplált. Elmondta, hogy ezért nem szabad szaporítótól kutyát vásárolni. Az onnan kikerült kiskutyák sok betegséget hordoznak, de megígérte, hogy megtesz mindent, hogy meggyógyítsa. Adott is gyógyszereket, kapott oltást is. Otthon a Gazda szeretettel ápolgatta, dédelgette. De napról napra rosszabbul lett. Egyik éjjel annyit hányt, hogy a Gazda egy takaróba csavarta, és a karjaiban vitte el az Orvoshoz. A Gazda nagyon sírt, de az Orvos nem tudott semmi biztatót mondani. A Gazda kért még egy kis időt, hogy el tudjanak búcsúzni. Utána az Orvos beadott neki egy injekciót, amitől soha véget nem érő álomba szenderült.

Te tudod, hogy milyen körülmények közül származik a kutyád? Ha nem menhelyről, vagy tenyésztőtől hozod el a kutyust, hanem szaporítótól vásárolsz - gyanúsan olcsón - még több állat szenvedéséhez és kihasználásához járulsz hozzá.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?