Egy állatkínzási ügy margójára

A napokban példaértékű ítélet született annak a férfinak a perében, aki két évvel ezelőtt élve felgyújtott egy sünt. A bíróság a lehető legmagasabb büntetést ítélte meg: 3 év letöltendő szabadságvesztést.

Az ítélet ugyan még nem jogerős, mégis fontos mérföldkőnek tekinthető a magyar joggyakorlatban. Fontos mérföldkő, mert eddig ritka volt az olyan börtönbüntetés, amit az elkövetőnek le is kellett töltenie - annak ellenére, hogy az új Büntető Törvénykönyv már kizárólag szabadságvesztést ír elő erre a bűncselekményre. A kiemelkedően súlyos büntetés oka pedig, hogy a bíró úgy ítélte, a terhelt az állatkínzás minősített esetét követte el, és különös szenvedést okozott a sünnek.

Igen, egy sünnek, és tudom, hogy vannak, akik nem értik, miért ilyen fontos egy sün élete. Az ítéletet túl súlyosnak tartók tábora cinikusan azt kérdezi: ha egy sünért 3 év jár, mennyit kap valaki egy légy lecsapásáért? Hol a határ?

Nos, erre azt tudom mondani, hogy aki magától nem képes megérezni a határt, annak utat mutatnak a törvényeink. Az ilyenekre mondta mindig a gimnáziumi osztályfőnököm: okos ember nem csinál ilyet, a többinek meg tilos. Arra viszont, hogy miért indokolt egy ilyen súlyos büntetés, többrétű a válasz.

Forrás: Shutterstock

A büntetésnek megelőző funkciója is kell, hogy legyen

A magyar társadalomba sajnos beleivódott, hogy elnézzük az olyan dolgokat, mint a háziállatok rendszeres verése, súlyos elhanyagolása, a kutyák állandó láncon tartása vagy a nyakunkon ragadt kiscicák vízbe fojtása. És az állatokat bántalmazóknak sem voltak álmatlan éjszakáik, hogy mi történik majd velük, ha véletlenül az egyik szomszéd megunná a cinkos hallgatást. Mert kb. semmilyen komolyabb szankciótól nem kellett tartaniuk - még a legkegyetlenebb esetekben sem.

A büntetés célja:
A büntetés célja annak megelőzése a társadalom védelme érdekében, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.

Egy ejnyebejnyének viszont nincs visszatartó ereje. De ha tudatosul az emberekben, hogy az állatkínzásért büntetés jár, talán rögzül az is, hogy akkor ez súlyos bűn. Jogi és erkölcsi értelemben is. És szépen lassan talán változik a társadalmi megítélés, és csökken a megkínzott, súlyosan elhanyagolt, rosszul tartott vagy kidobott állatok száma is.

Az állatkínzás akár komoly pszichés zavarra is utalhat

Az állatkínzás - főleg, ha különös szenvedést okoz - nem piti kis csíny. Sőt, az ilyen esetekben még csak nem is arról van szó, hogy valaki erős felindulásból agyoncsapott egy állatot, vagy megmérgezett egy kártevőt a kertjében. Annak, aki lépett már rá véletlenül kutya lábára, van egy enyhébb sejtése róla, milyen csontig hatolóan vonyíthat egy állat, ha komoly fájdalma van.

Aki megfontoltan előkészít egy ilyen tettet, aztán élvezettel nézi, ahogy egy állat vergődve szenved, és hallgatja, ahogy visít a kíntól, valószínűleg súlyos személyiségzavarral küzd. Az állatkínzásért előállítottak a legtöbb esetben nem tanúsítanak megbánást, és a végsőkig tagadják bűnösségüket. A probléma itt már nem csak az állati élet védelme.

Forrás: Shutterstock

Sigmund Freud a gyilkosság előszobájának tartotta az állatkínzást.

Azóta pedig több kriminálpszichológiai kutatás is megfigyelte, hogy a hidegvérű gyilkosságok pszichopataként diagnosztizált elkövetőinek nagy része eleinte állatok kínzásával feszegette a határait. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden állatkínzóból pszichopata sorozatgyilkos lesz, de mindenképp egy jelzés arra, hogy állhat a háttérben olyan komoly antiszociális személyiségzavar (ismertebb nevén pszichopátia) is, ami a későbbiekben emberekre is veszélyessé válhat.

Ezek a tettesek ugyanis, hiába tudják pontosan, hogy bűnt követnek el, mivel nulla empátiával rendelkeznek (szó szerint képtelenek rá), teljesen ridegek az áldozat szenvedése iránt. Élvezik a védtelenekkel szembeni dominanciát, és ha megszokják, hogy minden további nélkül kegyetlenkedhetnek élőlényekkel, könnyen magukévá tehetik ezt a viselkedést az emberekkel való érintkezéseikben is.

Persze senkit nem lehet feltételezések alapján olyasmiért kizárni a társadalomból, amit nem követett (még) el. De ha az állatkínzásra megfelelő hangsúlyt fektetünk, a büntetés egyéni visszatartó hatása segítségével akár súlyos következményeket kerülhetünk el.

"Bárkinél, aki hozzászokott ahhoz, hogy bármely élőlény életét értéktelennek tekintse, fennáll a veszélye, hogy arra az elképzelésre jut, az emberi élet is értéktelen."

/Albert Schweitzer/

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?