Polifázisos alvás - időspóroláshoz!

A 8-10 órás maratoni alvók, akiknek az alvás a nap fénypontja, görgessenek tovább! Ugyanis most arról lesz szó, hogyan spórolhatsz időt az alvással.

A kulcsszó: Polifázisos alvás

Az állatvilágban gyakoribb ez az alvási forma, mint nálunk, embereknél. A módszer lényege, hogy a normál, egyszeri alvásciklusunkat lerövidítsük és felosszuk kisebb alvásciklusokra. Az állatvilágban ez azért szükséges, mert ha a Szavannán a zebra 8-10 órára elaludna, mire észbe kapna, már a patáján csámcsogna az oroszlán. Volt idő, amikor mi, emberek is ezt az alvásformát preferáltuk.

Ennek pedig egy nagyon egyszerű oka van: ha hozzászokik a szervezetünk a polifázisos alváshoz, sokkal könnyebben és rövidebb idő alatt tudunk az alvás során az úgynevezett REM fázisba kerülni. (Az alvásunk során különböző hullámok váltakoznak, és ennek a fázisnak van a legfontosabb szerepe a stresszoldásban és a sejtregenerálódásban.)

Forrás: Shutterstock

A polifázisos alvással elég lehet akár 3x-4x 20 perc alvás, hogy előidézzük ezt a hullámot. Hogy rájöjjek, mennyire életszerű ez, és hogyan működik a gyakorlatban, úgy döntöttem: utánajárok, és letesztelem.

Még mielőtt az eredményre térek, pár nagyon fontos tényt szeretnék közölni, amiket tapasztalat alapján alá tudok támasztani, illetve a különböző szakcikkek is külön felhívják rá a figyelmet:

  • A polifázisos alvás nem való mindenkinek. Ha több nap elteltével sem tudsz hozzászokni, akkor ne erőltesd!
  • Ha úgy érzed, fáradt vagy, ne végezz olyan feladatot, ami kellő odafigyelés hiányában komoly veszélyt jelenthet a saját vagy mások testi épségére!
  • Kerüld a nagy, émelyítő étkezéseket!
  • Az alkohol- és koffeintartalmú italokat felejtsd el!
  • Az alvásod teljes sötétben és csendben történjen!

Most pedig térjünk rá ténylegesen a teszt eredményére!

Számtalan formáció létezik a többfázisú alvásra. Én az Everyman beosztást alkalmaztam, ami egyszer 3 óra és további háromszor 20 perc alvást jelentett a nap folyamán. És hogy hogy sikerült?

1.nap:

Azt mondják, ha egy teljes napra elhagyjuk az alvást, energikusabbak leszünk egy ideig, mert megnő az endorfintermelésünk. Na, nem ez a helyzet akkor, ha beiktatunk egy három órás alvást. Az első éjszaka rövid szundiját követően úgy keltem fel, mint valami zombi, aki éppen a földből mászik ki. Borzasztóan éreztem magam.

Minden porcikám könyörgött, hogy még egy kicsit aludhasson. Arról nem is beszélve, hogy a nap folyamán beiktatott 20 perces alvásokat sem sikerült teljesen megvalósítani, egyszerűen nem tudtam 20 perc alatt mély álomba ringatni magam. Így inkább csak ilyen pihenőként tudnám definiálni azokat.

2-3. nap:

A reggeli felkelések már könnyebben mentek. Bár a punnyadtság és a tompa érzés még mindig jelen volt, már nem sokkolta le annyira a szervezetemet, mint első alkalommal. Napközben pedig már voltak olyan alkalmak, amikor sikerült elaludnom. De, hogy biztosra menjek, kemény rock zenét állítottam be az ébresztőre, mert ha nem lett volna a fékezhetetlen zenebona, ami felkelt, akkor ugrott volna a teszt.

Forrás: Shutterstock

4. nap:

Kicsit módosítottam a reggeli rutinomon. Meg a délutánin is. Elhagytam a felkelés utáni hosszas ágyban fetrengést, és ehelyett az ébresztő kikapcsolása után rögtön felpattantam. Ez pedig bevált. Sokkal hamarabb múlt el a reggeli tompaság. A nap folyamán pedig szinte már rutinszerűen mentek a 20 perces alvások. Igaz, továbbra is ébresztőre, de már cseppet sem volt megerőltető elaludni.

5. nap:

Úgy esett, hogy egy hosszú utat kellett megtennem vonattal, a vonat pedig borzalmas hely az alvásra. Úgyhogy az est folyamán végig ébren voltam. Ennek ellenére nem dőltem ki az első adandó alkalommal, amikor vízszintesbe kerültem, sőt! Pont ugyanazt az energikusságot éreztem, mint amit máskor, ha egy napra elmaradt az alvás. Azért volt bennem egy kis félsz, hogy a következő nap emiatt kezdhetem elölről az egészet, és megint olyan leszek, mint egy zombi...

6. nap:

...de nem. Pont olyan kipihenten, vagy talán még egy kicsit jobban is keltem, mint a negyedik napon. És legfeljebb csak a hajam hasonlított egy frissen megtépázott élőhalottéra.

7. nap:

Eddigre már úgy éreztem, teljesen hozzászoktam a rendszerhez. Bár azt mondják, akkor az igazi, amikor már ébresztő nélkül vagyunk képesek felkelni, de ki tudja? Én ezt nem mertem megkockáztatni, úgyhogy inkább a zajos dallamokra hagyatkoztam.

8. nap:

Megfázással zártunk. Az előző nap már valószínűleg lappanghatott bennem a betegség, ami másnapra elő is bújt. Az orvos szerint valamennyire lehet, hogy hozzájárult az alvásom megváltoztatása ahhoz, hogy sikerült benyelnem egy vírust. De mivel egyébként is ilyen járvány söpör végig az embereken, lehet, hogy amúgy is elkaptam volna.

Nem tudom, da Vinci milyen gyakran volt beteg, de azt igen, hogy betegen nekem nem tartható ez a 4 óra alvás. Csinálhattam én bármit, úgy bealudtam idő előtt, mintha fejbe vertek volna, és még az ébresztőre sem keltem fel.

Az ezt követő napokat szintén ez jellemezte, a betegség miatt ennél a pontnál befejeztem a tesztet. Azóta visszatértem, de már kicsit módosított formában. Jelenleg van egy 4 órás alvásciklusom és a nap további részében még kétszer fél órám. Erről azonban túl sok újat nem tudok mondani, sikerült megszoknom, és úgy érzem, ez most teljesen jó így nekem.

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?