Ha nincs legjobb barát, nincs kirekesztés sem!

Mit tennél, ha egy nap a gyermeked azzal állítana haza, hogy megtiltották neki, hogy legjobb barátai legyenek?

Megtiltani a gyerekeknek, hogy legjobb barátaik legyenek, nem egy új keletű dolog: Ausztráliában már évekkel ezelőtt elterjedt ez a szabály, és elég sok intézményben alkalmazzák. Nem sokkal később Nagy-Britannia is követni kezdte őket - még a királyi család egyik hercege, György is olyan iskolába jár, ahol a gyerekeknek nem lehetnek legjobb barátaik.

Mostanra pedig már az USA-ban is felütötte fejét ez a jelenség, legutóbb egy massachusettsi iskolában - vagyis egy igencsak terjedő mozgalommá vált Európában és az USA-ban egyaránt.

A kezdeményezők szerint ez a törekvés hozzájárul a gyermekek szociális kapcsolatainak szélesítéséhez, és egyúttal csökkenti a kirekesztés esélyét is. Szerintük rengeteg későbbi pszichés betegség előzhető meg azzal, ha a gyermekek minden kapcsolatukat egyformán értékelik, és nem különböztetik meg a társaikat.

Ezzel szemben a másik oldal kifejezetten elítéli ezt a fajta tiltást: Dr. Michael Carr-Gregg, Ausztrália egyik legnevesebb gyermek- és serdülőkori pszichológusa szerint az ilyen különleges folyamatok - mint például az, amikor egy gyermek legjobb barátokat választ magának - nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy később megfelelő módon tudjon szocializálódni.

Ezen felül egy nemrég megjelent kutatás szerint (melyet Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézete támogatott) azok a fiatal felnőttek, akik nem rendelkeznek szoros kapcsolatokkal, gyakrabban küzdenek szorongásos és önértékelési problémákkal.

Forrás: Shutterstock

Aztán ott vannak még a különböző szülői reakciók is: hiszen nemcsak a gyerekek, de sokszor a felnőttek is értetlenül tekintenek a helyzetre. Mert valljuk be, hirtelen nehéz lehet kezelni a szituációt, amikor a gyermek közli, hogy mától nem lehetnek kedvenc pajtásai. Másrészt meg ott vannak a szülők, akiknek a gyermekei eddig minden játékból kimaradtak, és sosem hívták meg őket egyetlen születésnapi buliba sem.

Emlékszem, amikor én voltam óvodás, volt olyan korszakom, amikor napi szinten váltogattam a legjobb barátaimat. De emlékszem azokra a gyerekekre is, akiknek már akkor alig volt egy-két játszótársuk. Aztán iskolában már visszavettem ebből a szokásból, de azért még akkor is szép számmal akadtak "legjobb barátok".

Ma viszont elnézve magam és az ismerőseimet, azt veszem észre, hogy mindannyian szelektálunk, és ahogy idősödünk, egyre nagyobb különbségeket teszünk az emberi kapcsolataink között. Azt azonban nem tapasztalom, hogy bármelyik régi iskolás vagy óvodás társam ma rossz szemmel nézne rám csak azért, mert régen nem játszottam vele. Persze, biztos vannak olyanok, akiknek jobban megmaradt, ha kihagyták a fogócskázásból, és ez érthető is.

Abba viszont bele sem tudok gondolni, milyen rosszul érintett volna, ha valaki megtiltja nekem, hogy a Pista vagy a Béla a legjobb barátom legyen. Hiszen már azt is nehéz volt megérteni, ha éppen nem mehettem ki játszani. Ráadásul a túlzott hímes tojásként kezelés már annyi lelkileg szegény, zavaros személyiséget szült, hogy lassan egy gyengébb verbális szellő is képes lesz elpusztítani a fél társadalmat.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?