Gyermekek szexuális zaklatása: mit tehetek ellene?

Időről időre felborzolják a közhangulatot az olyan szexuális zaklatások, melyek során gyermekek válnak áldozattá. Szülőként nyilván igyekszünk mindent megtenni, hogy gyerkőcünk sose kerüljön ilyen helyzetbe, ehhez pedig célszerű betartani az alábbi tanácsokat.

1. Figyeljünk a gyermek környezetében lévő felnőttekre!

Ez persze nem azt jelenti, hogy állandó gyanakvással vizsgáljuk az óvó néni, vagy a fociedző minden mozdulatát. Szerencsére rengeteg kiváló szakember végzi a dolgát csemetéink körül. Sajnos azonban az is tény, hogy a pedofilok szívesen választanak olyan szakmát, ahol gyermekek közelébe kerülhetnek.

Éppen ezért ajánlott minden olyan felnőttel, aki a kicsi közelébe kerül, legalább egyszer (de inkább többször) személyesen is találkozni. Vannak tipikus gesztusok, amiket egy kisgyerek még nem értékel furcsának, mi felnőttek, azonban észlelhetjük, ha az illető átlépi azt a bizonyos "normális" határt.

Figyelmeztetés!
Egy gyermek szexuális zaklatása komoly vád. Ha olyasmit vélünk felfedezni valaki viselkedésében, ami nem utal konkrét zaklatásra, számunkra azonban kétértelmű vagy szokatlan, először "csak" figyeljünk fokozottan! Esetleg hozzuk szóba kétségeinket az illetőnek. Vigyázzunk, nehogy meggondolatlanul megbélyegezzünk valakit, miközben ártatlan, hiszen az egész életét tönkre tehetjük vele!

2. Merjünk beszélni a gyerekkel a szexualitásról!

Ahhoz, hogy egy kisgyerek bizalommal beszámoljon az őt ért zaklatásról, alapvető feltétel, hogy a családban zavar nélkül kezeljék a szexualitással kapcsolatos témákat. Már óvodás korban meg kell tanítani a kicsit a nemi szervek azon megnevezésére, amit otthon bátran kimondhat. Meg kell hallgatni, és (persze a korához mérten) válaszolni kell az ezzel kapcsolatos kérdéseire.

Ha így teszünk, jóval nagyobb esélyünk van rá, hogy elmeséli, ha egy idegen bácsi a kukijához/nunijához nyúlt - szemben azokkal a gyerekkel, akik tudják, hogy már a kuki/nuni szó említésekor is rászólnának a szüleik.

Forrás: Shutterstock

3. Tanítsuk meg, ki hol érintheti a testét!

Már 3-4 éves korban érdemes elmagyarázni a gyereknek, hogy melyek azok a testrészei, ahová idegen nénik és bácsik sosem nyúlhatnak. Apa barátja sem, anya kollégája sem, a szomszéd néni sem, stb. Meg kell tanítani, hogy (bár egyébként szófogadással tartozik a felnőtteknek) a nemi szervének érintését bármikor elutasíthatja.

Sőt, el is kell utasítania, akár hangosan kiabálva! Természetesen a kivételeket is el kell magyarázni: ha anya elviszi a doktor bácsihoz, akkor a doktor bácsi hozzányúlhat a fütyijéhez. De ő is csak anya vagy apa jelenlétében.

4. Vegyük észre a gyerek viselkedésében beálló változásokat!

Természetesen nem csak a szexuális zaklatás lehet az oka annak, ha egy gyerek hirtelen nem akar járni egy foglalkozásra, amit korábban imádott, esetleg váratlanul agresszívvá vagy visszahúzódóvá válik. Ez csak az egyike a lehetséges válaszoknak.

Mindenképpen utána kell járni, mi okozta a változást! Érdemes sokat és figyelmesen beszélgetni a gyerekkel, illetve rákérdezni a foglalkozást vezető felnőtteknél, vajon ők miben látják a dolog magyarázatát.

5. Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni!

Bármilyen sablonos tanácsnak is tűnik, mindennél fontosabb, hogy napi szinten beszélgessünk a gyerekkel! Meg kell szoknia, hogy minden élményéről bizalommal beszámolhat, legyen az jó vagy rossz, klassz vagy ciki. Csak így van esély rá, hogy azt is el merje mesélni, ha netán olyan zavarba ejtő, undorító vagy ijesztő dolog történik vele, mint egy szexuális zaklatás...

Rettegni nem kell, de odafigyelni igen! Így nagyobb eséllyel észrevehetjük, ha valaki rossz szándékkal közeledik a gyermekeinkhez.

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?