Egyedülálló szülő vagy? Minden tiszteletem!

Előre bocsátom: természetesen mindenki tiszteletet érdemel, aki teljes igyekezetével próbál jó anya, illetve jó apa lenni - akár párkapcsolatban él, akár egyedül. Azt azonban nem vonhatjuk kétségbe, hogy az egyedülálló szülőknek jó néhány plusz kihívással kell szembenézniük.

Három ok, amiért megérdemelnek egy kis külön elismerést:

1. Gyakorlati teendők

Talán ez a legprózaibb része a dolognak, mégis sok nehézséget okoz. A szingli, gyermekes ismerőseimen látom, micsoda küzdelem, hogy jól osszák be az időt. Rájuk ugyanis a gyerkőccel kapcsolatos ügyintézéseknek nem az 50%-a (de még csak nem is a 80-90%-a) hárul, hanem a teendők teljes egésze...

Nincs ott a másik fél, hogy elmenjen időnként egy szülői értekezletre, vagy legalább beszerezze a füzeteket iskolakezdés előtt. Önmaguk intéznek mindent: utaztatást a suliba/oviba/szakkörre, az ebédbefizetést, a szurkolást a meccseken, a házi feladat ellenőrzését és a szülinapi zsúr szervezését is.

Minden olyan dolog, ami máshol két ember között oszlik meg, egyedül az ő nyakukba szakad. Az pedig mindenki számára természetes, hogy mindezt egyedül is simán megoldják. Sehol sem kapnak érte egy elismerő hátbaveregetést.

2. Érzelmi teher

Egy gyermek életében számtalan kisebb-nagyobb válság, megoldásra váró helyzet merül fel. Sokszor még párban sem könnyű megoldani őket, szólóban pedig még nehezebb. Utóbbi esetben ugyanis kizárólag a te nevelési módszerednek tulajdonítják a gyerkőc magatartását - ahogy az eredményeit is. Ráadásul a gyereknek is te vagy az egyetlen, aki minden helyzetben tudja a választ.

Nincs olyan baráti konfliktus vagy szerelmi csalódás, mely során legalább egyszer, kivételesen azt sóhajthatnád: "Nem tudok most okosat mondani erre, kicsim. Kérdezd meg apát/anyát, hátha ő tudja a választ." Neked kell tudni a "tutit", mindig - a felelősség teljes felvállalásával, hiszen nincs kivel megvitatni este, mi volna a helyes. A gyerek kétségeivel - ahogyan a sajátjaiddal is - magadnak kell megküzdened. Ez azért nem egyszerű...

Forrás: Shutterstock

3. Új párkapcsolat

Egy egyedülálló szülőtől - legyen nő vagy férfi - a társadalom egy része még mindig azt várja, hogy csak a gyermekeinek éljen. Bármilyen szabados is a közgondolkodás, azt még mindig könnyen megbélyegzik, aki (egy vagy több) gyerkőc mellől randevúzik.

Pedig mindenki részéről természetes igény, hogy társra találjon. Ha azonban gyerek van a képben, nemcsak annak a két embernek kell passzolnia, akik egymásba szeretnek, hanem az új társnak és a csemeté(k)nek is. Ez pedig sokszor elég bonyolult. Ahogy az a kérdés is, hogy mennyi idő után tanácsos beengedni egy "idegent" a család életébe...

Gyermeket nevelni az egyik legcsodásabb kihívás, ugyanakkor talán a legnehezebb is. Nyugodtan írj be magadnak egy piros pontot, ha becsülettel küzdesz azért, hogy egy érzelmileg kiegyensúlyozott emberkét bocsáss útjára az életben!

Az érdemeidből azonban nem vesz el, ha másokét is észreveszed. Ezért, ha van a környezetedben olyan ember, aki egyedül neveli a gyermekét, nyugodtan mondd el neki, milyen erős és nagyszerű! Ha pedig te magad vagy az, üzenem: csak így tovább! Kitartást és sok erőt kívánok!

Forrás: Shutterstock
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?