Kapj a fejedhez anyukám, a Nagy Ő nem létezik!

Az idő hajnalán, mikor még az antik istenek uralták a Földet, mi, emberek mind tökéletesen gömbölyűek voltunk. Négy kezünk, négy lábunk, két arcunk és két nemi szervünk volt.

Egyszer aztán kevélységünkben fellázadtunk az istenek ellen, és Zeusz haragjában két emberré hasított szét minket. Azóta minden emberi lény kétségbeesetten vágyik az igazi társára, keresi a másik felét. És ez a mindent elsöprő vágy, ez maga a szerelem!

Ha pedig valaki végül megtalálja az ő egyetlen és igazi társát, akkor megtérhet az ősi egységélménybe, és megleli az igazi boldogságot - mesélte Arisztophanész, Platón Lakoma című művében.

Azonban van a műben egy másik, méltatlanul elfeledett vélemény is a szerelemről, méghozzá egy bölcs asszonyé, Diotimáé. Szerinte a fenti mítosz csúnyán félreérti a szerelmet. Arisztophanész szerelmi vágya a hiányból táplálkozik. Méghozzá a másik, lehasított felünk hiányából. És ez teljesen logikus, hiszen vágyakozni csak arra tudunk, ami nincs a birtokunkban.

Azonban amint megszerezzük a párunkat, és a miénk lesz, már nem vágyódhatunk rá tovább. Emiatt elmúlik a szerelem is - így ez a fajta szerelem nemhogy nem hozza el az áhított boldogságot, de egyenesen nyomorba dönt minket.

Ráadásul ez egy egoista szerelem: mert jobban belegondolva, nem is a párodat szereted, hanem csak önmagad teljességének az érzését. Ez csak birtokolni akarja a másikat. És amint elmúlik a vágy és a hiányérzet, a szíved máris új zsákmányt szemel ki magának. Ezért aztán ez a mindenki által akart, szenvedélyes és vágyakozó szerelem sosem lehet teljesen boldog.

Gondolj csak bele! Telnek a közös évek, és te lassacskán hozzászoksz a másikhoz: mindig ott van veled, minden reggel vele kelsz fel, és vele fekszel le. Hétvégenként vele ebédelsz, több éve, minden egyes nap. Egyre kevésbé hiányzik a másik, ezért törvényszerű, hogy a vágyad is csillapodik. És ez teljesen érthető is, mert aki mindig veled van, az nem hiányozhat!

Ez a fajta szerelem (amit Arisztophanész és a Hollywoodi filmek mesélnek nekünk) csak a halálban tarthat örökké - nem is véletlen, hogy a legtöbb forgatókönyvben meghalnak a szerelmesek.

Forrás: AFPforum

Hiszen, ha beteljesedne, egy idő után unalmassá válna. Viszont, ha nem teljesedik be, akkor szenvedéssé alakul át. Képzeld csak el, hogy Rómeó 42 évesen Júliához fordul: "Csitt már, Júlia! Annyira unom már, hogy állandóan csak ugyanazt szajkózod..."

Arisztophanész meséje jóval népszerűbbé vált az évezredek alatt, mint Diotimáé, mert pontosan azt a szirupos Hollywoodi szerelmet szeretné igazolni, amit mindenki el akar hinni. Hogy van valahol a világban egy Nagy Ő, az Ikerlángunk, akit csak meg kell találnunk, és miénk lesz a tökéletes boldogság. Csakhogy hiába szeretnél hinni a meséknek, attól még sosem lesz unikornisod a kert végében.

Kapj a fejedhez anyukám, a Nagy Ő nem létezik!

Diotima szerint létezik más típusú szerelem is. Olyan, ami tényleg a boldogságot jelentheti. A probléma az, hogy ostobán kiválasztottunk egyet a szerelem fajtái közül, és ezt tettük meg "A Szerelemnek". Csak várunk és várunk az Igazira, közben pedig elhajtunk mindenkit, aki nem felel meg a mi ideáltipikus képünknek - és végeredményben jól megszívatjuk magunkat. Hiszen olyasmire vágyunk, ami nemcsak nem létezik, hanem egyértelműen nem is tenne minket boldoggá.

De akkor hogyan legyünk boldogan szerelmesek?

Hát úgy, hogy a szerelemnek egy kevésbé belénk sulykolt - ám annál inkább emberibb - formája felé fordulunk. Ez pedig az örömről szól. Játssz el a gondolattal: mi lenne, ha azt tartanánk igaz szerelemnek, amit élvezni tudunk? Mi lenne, ha azt a szerelmet választanád, amiben élsz - ahelyett, amit a romantikus írók előírtak neked? Nem tetszik annyira?

Pedig a lányregényes szerelemmel valós párkapcsolati problémákat is választasz, amelyek az emberi természetből erednek. Szerinted van értelme a másik feledről ábrándozni, miközben lemaradsz a saját boldogságodról?

Mi lenne, ha írnál egy szerelmes levelet, amit azzal fejeznél be: "Örülök, hogy létezel!" Hát lehetne bárminek is jobban örülni, mint ennek? Ez az érzés maga a boldogság, maga a szabadság, maga az élvezet! Ebben nincs követelés, hogy akkor most te is szeressél engem, különben úgy kicsapom a hisztit, hogy sírva menekülsz vissza anyádhoz! Ez a szerelem semmit sem akar kicsikarni magának. Csak hálás, hogy örülhet a másiknak.

Talán itt az ideje, hogy kipróbáld ezt is. Hátha bejön!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?