Zaja Kitty: Rövid az élet ahhoz, hogy mások szabályai szerint élj!

Kitty számára nem volt idegen ez a sport, hiszen édesanyja husky kutyák tenyésztésével is foglalkozik, így már a szánozást is kipróbálhatta. Mégis rendkívül boldog volt, amikor beszavazták abba 24 fős csapatba, akik öt napot tölthettek el a Fjällräven Polar expedíció résztvevőjeként.

Öt nap alatt több száz kilométert tettek meg úgy, hogy közben egyedül kellett megküzdeniük a szélsőséges körülményekkel és a vad természettel. A kutyaszánozáson kívül olyan tevékenységekre is megtanították őket (például sátorállítás, tűzcsiholás, stb.), melyek nélkülözhetetlenek az életben maradáshoz és a kihívás teljesítéséhez.

Persze Kittynek is voltak hiányosságai: annak ellenére, hogy már volt tapasztalata, elsőként esett le a szánról, és a sátorállítással is akadtak nehézségei. Ennek ellenére pár nap alatt belerázódott a teendőkbe, és azt mondja, olyan élményben volt része, amely gyökeresen megváltoztatta az életszemléletét - és amit még az unokáinak is mesélni fog.

Tette ezt azután, hogy már szinte állandóan máshol jártak a gondolatai: egy olyan helyen, ahol nem kötik határidők, nem kési le a hévet, és ahol nyugodtan lehet élni. A messzi, havas északon, ahol kutyaszánnal repül, és a csípős hideg ellenére valamilyen megmagyarázhatatlan melegség tölti el. De valahányszor kinyitotta a szemét, mindig újabb papírkupacokkal kellett farkasszemet néznie.

Egy olyan világban, ahol telefonokba bújva, posztok és képek lájkszámaitól várjuk a boldogságot... Végiggondolta az életét: valóban így akar élni? Felkelni reggel, és olyan dolgokkal foglalkozni, amik egyáltalán nem teszik boldoggá? Pénzt keresni, és úgy elkölteni, hogy nem érez semmi örömöt?

Mindeközben eszébe jutottak az onkológus ismerősének szavai is: "Naponta látok úgy meghalni embereket, hogy azt kívánják: bárcsak máshogy éltek volna, bárcsak küzdöttek volna a saját álmaikért. De ehelyett egy kis acéldobozba zárva rohantak minden nap dolgozni - egy olyan helyre, amit nem szerettek, a fizetésükből pedig olyan dolgokat vettek, amikre nem volt szükségük..."

Nem, ő nem szeretne úgy meghalni, hogy azt kívánja, bárcsak lett volna elég mersze azzal foglalkozni, ami valóban boldoggá tehette volna. Mert a végén nem az fog számítani, hogy milyen társadalmilag elismert értékeket birtokol, hanem az, hogy mit ért el a saját értékrendje szerint. Az sem fontos, hogy ki mit gondol róla, viszont az igen, hogy milyen érzéssel tekint vissza az életére...

Nagyon szerencsésnek érzi magát, amiért már ilyen fiatalon, mindössze 25 évesen felismerte mindezt, és belevágott az új életébe. És most Kitty másoknak adja át azt az élményt, melyet csak a természet közelsége nyújthat számunkra.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: A képek a Fjällräven tulajdonát képezik.