Lehet etikus egy nem monogám kapcsolat?

Időről időre előkerül a megcsalás témája: szabad-e, van-e bocsánat, és legfőképpen, van-e visszaút, miután a pár egyik tagja - vagy épp mindkettő - félrelépett?

Én azonban most nem a monogám kapcsolaton belüli hűtlenségről fogok írni, hanem a szexuálisan nyitott emberek kapcsolatáról: az etikus nem monogámiáról. És hogy miért (nem) létezik.

Nem mindenki monogám

Ahhoz, hogy erről beszéljünk, első körben tegyük félre az ítélkezést: igen, vannak olyan emberek, akik akkor is igénylik a változatosságot, ha egyébként szerelmesnek érzik magukat. Ezt számomra is nehéz elképzelni, hiszen én egész életemben monogám kapcsolatban éltem - de nem vagyunk egyformák.

Akadnak emellett olyanok is, akik még csak romantikus társulásra sem vágynak, remekül érzik magukat magányos farkasként, a szexuális szükségleteiket azonban nem szándékoznak elfojtani.

Filozofálhatunk arról, hogy ez helyes-e vagy sem, illetve milyen esetleges pszichés háttere van/lehet az ilyen attitűdnek, de ettől még a lényeg nem változik: nem mindenki monogám, és ezen az emberiség történelme során még semmilyen szabály vagy törvény nem változtatott.

Létezik etikus nem monogámia...

Ennek három látszólag egyszerű feltétele van:

  1. Minden szereplő tud minden egyéb potenciális szereplőről (legalábbis a létezésükről), senki sem hazudik, rejtőzködik, valamennyi résztvevő nyílt kártyákkal játszik.
  2. Ami az egyik félnek szabad, az a másiknak - többieknek - is: nincs olyan, hogy nekem jár a több partner,a társam viszont csak az enyém.
  3. A biztonságos szex alapszabályai teljesülnek, vagyis nem kell ronda nemi betegségektől és nem kívánt utódok váratlan felbukkanásától tartani.
Forrás: Shutterstock

Jól hangzik, ugye? Ebben az esetben a hasonló a hasonlóval találkozik, a nem monogámok megtalálják egymást, hogy a nekik tetsző módon élhessenek.

Vajon tényleg megvalósítható?

Persze ez a három feltétel nem mindig teljesül könnyen: jól tudjuk, hogy sokan nem önszántukból lépnek egy ilyen kapcsolatba: egyszerűen kompromisszumot kötnek, mert tudják, hogy a párjuk "nagy természetű". Még gyakoribb, hogy kezdetben a monogám címkét kapja a kapcsolat, és csak később - amikor már a kötődésen túl kötöttségek is vannak - derül fény a külön utakra. Ekkor eldöntheti az eredetileg monogám fél, hogy megszokja, vagy megszökik...

Az a kérdés is felmerül, hogy ki mennyire veszi ki a részét a házimunkából és a gyereknevelés terheiből. A plusz partner társaságát ugyanis annak van több lehetősége élvezni, akinek van rá ideje, energiája. Márpedig amíg a friss felmérések sorra azt igazolják, hogy az otthoni teendők 70-80 százalékban a nőkre hárulnak a munkájuk mellett, nem kell hozzá matek zseninek lenni, hogy belássuk, aligha maradhat idejük és energiájuk a "külön utakra". Legalábbis nem mindig annyi, mint férfi társaiknak.

Sok nő emellett önmagának sem vallja be, ha nem épp monogám alkat. Óriási a szocializációs nyomás: míg a férfiak "röptében a legyet" attitűdje szinte elvárás (sokszor az érintettek számára is nyomasztó módon), a nő legfeljebb a "ribanc" jelzőt kapja, ha egyszerre több partnere van.

Mindez alaposan árnyalja az etikus nem monogámia kétségkívül jól hangzó kérdését. Ugyanakkor egy dolog biztos: ha mindenki a kezdetektől felvállalja a habitusát, kisebb az esélye a sérülésnek. Ha a társadalom "mindenki muszáj, hogy monogám legyen" hazugsága helyett végre BESZÉLÜNK az etikus nem monogámiáról, az azt nehezítő, gátló tényezőkről, kisebb az esélye a zsákbamacskának, az önhazugságoknak és a megcsalásnak... És persze az egyenlőtlenségnek is.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?