Önostorozás: Nem lesz attól jobb, hogy izomból utálod magad!

Főleg, ha valami olyan dolgon agyalsz, ami már a múlté, és úgysem tudsz változtatni rajta. Van értelme vajon? Persze, a tanulságokat le kell vonni, hogy a jövőben lehetőleg ne kövesd el ugyanazt a hibát - de azon pörögni, hogy mit kellett volna csinálnod egy helyzetben hetekkel vagy hónapokkal ezelőtt... Nem sok értelme van.

Ráadásul, amikor görcsölsz valamin, iszonyú nyomást helyezel magadra. Így pedig csak fokozódik a negatív spirál, amiben benne vagy, és még rosszabbá válhat a helyzet. Ne erőltesd, ne akard azonnal megtalálni a megoldást! Sokszor éppen az segít, ha egy kicsit elengeded a dolgot, és inkább örömteli tevékenységeket végzel - aztán egyszer csak jönni fog az ötlet, amire vártál.

Ezek a gondolatok sajnos nem visznek előre, csak hátráltatnak. Ne hasonlítsd magad máshoz - te te vagy, saját történettel, saját múlttal, saját erőforrásokkal. Próbálj kitörni a negatív gondolatokból, és aztán - hidd el! - jönni fog az ihlet! Hogyan?

Tedd néha félre a problémát: fókuszálj azokra a dolgokra, amiket szeretsz, amik kikapcsolnak! Ezek egy kicsit feltöltenek majd, és máris olyan energiák vesznek körül, amik segítenek meglátni a dolgok pozitív oldalát. Nálam bevált.

Amikor arra a kérdésre kerestem a választ, hogy mi legyen a hivatásom, belekerültem a negatív spirálba: egyfolytában agyaltam, mit lehetne tenni. Arra gondoltam, máris el vagyok késve (pedig elárulom: nem voltam - mert be kellett járnom ezt az utat, hogy eljussak a megoldáshoz), és ostoroztam magam, miért nem találok rá a megoldásra.

Végül akkor jöttem rá a válaszra, mikor olyasmit kezdtem el csinálni - pusztán a magam örömére -, ami már régóta érdekelt. Elmentem egy tanfolyamra - fogalmam sem volt róla, hogy fog ez kapcsolódni a hivatásomhoz, de nem is gondoltam rá. Egyszerűen csak érdekelt a téma, és többet akartam tudni róla. Automatikusan félretettem a problémát, mert valami egész másra figyeltem: valamire, ami jó volt nekem. És ott jött az ötlet...

Ha nehezen megy, vegyél elő egy gyerekkori fényképet magadról: tényleg türelmetlenül és szigorúan szeretnél bánni azzal a kis lénnyel? Inkább szeresd, és figyelj rá, mit szeretne! Hiszen ő még mindig ott van benned...

Valóban van olyan, aki már 6 évesen tudja, mi akar lenni, de hidd el, ők vannak kisebbségben - a legtöbb ember még jóval később sincs tisztában ezzel. (Én is ide tartozom, hiszen csak 30 éves korom után jöttem rá, mi is az én utam.) Fogadd el, hogy te is az utóbbi csoport tagja vagy! Nincs ezzel az égvilágon semmi baj.

Ha görcsölsz rajta, sokkal később fogod meglátni a megoldást. Engedd el egy kicsit a problémád, tedd félre - vagy kérj segítséget, hiszen lehet, hogy egy kívülálló egy pillanat alatt rávilágít majd a megoldásra. A legfontosabb pedig, hogy szeretettel és türelemmel bánj magaddal - és figyelj, mit súg a belső hangod.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock