Olyan menő lettél, hogy már köszönni is derogál?!

Nehezményezték is ezt, de ahogy teltek-múltak az évek, a kezdő újságíró ismert televíziós, a fotós menő tudósító, a banki tisztviselő pedig igazgató lett. Ekkortól már ők is ebbe a csapdába estek: nem köszöntek akárkinek. Sőt, még a velük együtt kezdő kollégákra sem "emlékeztek" - hiába várta a másik, hogy kalapot emeljenek egymásnak.

Szinte bármelyik munkahelyen ugyanaz a helyzet: ha Gizike "csak" takarítónő, vagy Péter esetleg nem végez olyan "nagyszabású" munkát, mint más, akkor máris elfelejted kinyitni a szádat. Vagy ha netán mégis üdvözlésre nyitod, a lelkesedés apró szikráját sem lehet érezni a szavaidban. Nem úgy, mint amikor annak a kollégának kívánsz szép napot, aki jóban van a főnökkel...

Pedig ha valaki becsülettel elvégzi a munkáját, ugyanannyi tiszteletet érdemel, mint akármelyik más pozícióban dolgozó munkatársa. A köszönés pedig ettől függetlenül is alap kellene, hogy legyen... Ez egy alapvető emberi érintkezési forma, amely azt jelzi: elismered, hogy mások is élnek a világban, és együtt léteztek egy adott társadalomban.

Gondolj csak bele: neked hogy esne, ha észre sem vennének? Emlékezz egy olyan esetre, amikor ez megtörtént veled...

Ha pedig még ez sem motivál - és nem hat meg, hogy beletiporsz egy másik ember lelki világába -, akkor gondolj arra: egyszer fent, egyszer lent! Mi lesz, ha valamikor a jövőben ő kerül majd magasabbra, és nem felejt? Igaz, ha csak emiatt bólintasz neki oda, az szintén érdekből történik, de ezt ő nem tudja - és így legalább nem sérted meg...

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock