Minél erősebb a lelkifurdalásom, annál többet költök rád...

Gyerekként kaptuk, felnőttként már adjuk az ajándékot. Mindig keressük a megfelelőt, pénztárcához vagy lelkifurdaláshoz mérten - mert ajándékozáskor olykor már nem csak a szeretet vezérli az embereket...

Kompenzálni akarnak: figyelmet, időt, elszalasztott pillanatokat, elkövetett hibákat. Nőként megszoktuk, hogy egy rózsacsokor gyakran nemcsak a kedvességről szól, hanem sokkal többről. Veszekedésekről, a padlón hagyott holmik elpakolásáról, csekkek befizetéséről stb. - örülhetünk, ha nem megcsalásról, hazugságról árulkodik. De egy nő sem szokott "csak úgy" háromfogásos vacsorát főzni vagy tűzpiros fehérneműbe bújni...

Elfogadtuk, megszoktuk - sőt, nem is bánjuk -, hogy olykor egy-egy apró ajándékkal engesztelnek ki minket, vagy éppen mi próbáljuk ezt tenni a másikkal. Persze, bármikor dönthetünk: elfogadjuk-e a gesztust vagy visszautasítjuk? Elgondolkodunk rajta - vagy úgy teszünk, mintha elhinnénk, hogy nincs mögötte hátsó szándék?

De mi van, ha valaki egy ajándék viszonzásaként nemcsak egy veszekedés elfeledését várja, hanem szeretetet akar cserébe? Mi van, ha az ajándék egy gyereket téveszt meg, mert a szülő így próbálja az ingerültségét, türelmetlenségét kompenzálni? Mi van, ha a gyerek polca folyamatosan telik játékokkal, a szíve viszont szeretettel egyáltalán nem?

Ilyenkor a másik szülő lélekben zokogni kezd, hiszen ő pontosan tudja: nem önzetlenségből érkeznek az ajándékok - olyat várnak el érte, ami pénzen nem megvásárolható. Titkon reméli, hogy a mosoly és öröm, amit a játék vált ki a gyermekből, megváltoztatja az ajándékozót. Hogy ezután másként lesz: a valódi értékek becsesebbek lesznek, a pénzen vásárolhatóak pedig csak az ünnepnapokon kerülnek elő.

Forrás: Shutterstock

Vajon valódi örömet okozhat egy olyan ajándék, amely két felnőttben is bűntudatot kelt? Az egyikben azért, mert tudja, mit vár cserébe, a másikban pedig azért, mert szíve szerint azt üvöltené a megajándékozottnak: "Ne fogadj el semmit, amit nem tiszta szeretetből adtak!"

Mégis hallgat, nem akarja a gyermeke örömét elrontani, hiszen ő boldog - még nem érti, miért kapta, amit kapott. Akkor vagy felelős szülő, ha tisztázod a helyzetet, és számonkéred, aki szeretetet akar vásárolni? Vagy ha hallgatsz, miközben a szíved majd' megszakad?

Sok érték elveszik a világból, sok dolognak megváltozik az értéke néhány évtized alatt, de egynek továbbra is felbecsülhetetlennek kell lennie - ez pedig a szeretet. Önzetlenül, a szívünk, lelkünk legmélyéről kell, hogy jöjjön, ezért az ajándékért sem szabad ellenértéket várni.

Hányszor kapunk gyermekünktől rajzokat, apróságokat, amiket ő készített, és amelyekkel a szeretetét fejezi ki! Nem kellett érte pénzt kiadni, mégis ezerszer többet ér bárminél - mert önzetlenül jött, szívből, cserébe pedig semmi mást nem vár az ajándékozó, mint egy mosolyt és egy ölelést...

Az igazi ajándék nem a szeretet megvásárlásáról szól - hanem a kifejezéséről.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?