Csak a tökéletes embereké a világ?

Egy ismerősöm lánya évek óta külföldön dolgozik, fiatal korához képest egészen jó nevű séfként. Megpályázott egy állást - egy házaspár jachtjára kerestek embereket, csodaszép helyre, egy távoli országban.

Maga a munka abból állt volna, hogy a személyzet többi tagjával együtt minden nap a hajón tartózkodik, hogy ha a tulajdonosoknak vízi kiruccanáshoz támad kedvük, a kirándulás ideje alatt minden a rendelkezésükre álljon.

A nagy távolságra való tekintettel Skype-on folytak az állásinterjúk. Hónapokig tartó szűrőkön ment át, fényképek tucatjait kérték róla, be kellett számolnia a hobbijaitól kezdve a családi állapotán át mindenről.

Végül eljött a nagy nap, mikor megkapta az értesítést: megfelelt, két hét múlva utazhat. És akkor eszébe jutott egy apróság: elfelejtett megemlíteni egy lovas balesetből származó, néhány centis heget a felső karján. A biztonság kedvéért gyorsan megírta nekik, mire fényképet kértek. Küldött, és egy óra múlva jött a válasz: meggondolták, nem alkalmazzák.

Mielőtt bárki azt hinné, hogy ebben a talpraesett, huszonéves lányban felháborodást, netán lelki törést okozott az eset, téved. A maga természetességével fogadta a döntést, tovább járta az útját, azóta pedig megtalálta máshol álmai konyháját. Nekünk azonban, akik hallottuk a sztoriját, elakadt a szavunk. Komolyan van olyan hely, ahol egy - az egyenruhából másfél centire kilátszó - heg miatt elutasítanak egy addig megfelelőnek talált jelentkezőt?

Tudom, hogy a mai világban a jó megjelenés egyre inkább elvárt, főként bizonyos szakmáknál. És még csak fel sem hördülök rajta, hiszen tagadhatatlan, hogy ha szépet látunk, az jó érzéseket, harmóniát kelt bennünk, és ezzel nincs is semmi baj.

Forrás: Shutterstock

A szépség jó dolog - gond csak akkor van, ha egyenlővé akarjuk tenni a tökéletességgel. Mert a szépség relatív. Százféle módon lehet valaki gyönyörű - a hibáival együtt.

A tökéletesség azonban szigorú, kivételt nem ismerő szabály. Aki erre vágyik, az emberfelettit akar, pedig a hús-vér, valóságos emberek nem azok. Persze, filmforgatáskor vagy fotózás során eljátszhatjuk, hogy igen.

Retusálhatjuk a rosszkor jött pattanást, a gyermekkorból megmaradt sebhelyet, az egyéb apró disszonanciákat. Ennek is megvan a helye: például a moziban, ahová azért megyünk, hogy lubickoljunk kicsit az illúziókban. De legbelül akkor is tudjuk, hogy a vásznon látott istenkirály pasi a valóságban sokkal hétköznapibb.

Hallgattam a többiek felháborodott reakcióit, és közben csendben reménykedtem, hogy nem errefelé tart a világ. Ennyire nem eshetünk át a ló túloldalára, nem őrülhetünk meg. Biztosan van valami érthető magyarázat a leányzó esetére is. Talán nem is eltúlzott és mesebeli elvárások motiválták a döntéshozót, hanem egy emberileg érthető, személyes indok. Például egy borzalmas baleset emléke, ami azóta is felidéződik benne minden egyes heg láttán.

Réka történetét Greta May jegyezte le.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?