Ha megbocsátasz, magadnak teszel szívességet!

Az udvaron álltunk durcás fejjel. Jutka néni még egyszer elmondta: "Kérj bocsánatot!" Lilike riadtan dünnyögte: "Bocsánat." Én még jobban összeszorítottam a számat. "Majd holnap" - csak ennyit tudtam kinyögni.

Óvoda óta lényegesen sokat javult nálam a helyzet megbocsátás terén, de a mai napig felmerül bennem a kérdés: hogyan bocsássak meg annak, aki nem is kéri?

A megbocsátás állítólag ősi erény, minden vallás és szellemi irányzat hirdeti. Buddha szerint nem azért kell másokat feloldozni, mert megérdemlik, hanem mert a te lelked érdemli meg a békét. Nem keverendő azonban össze a magasztos és összeborulós kibéküléssel. A megbocsátásnál tudatosan döntesz úgy, hogy elengeded a neheztelést a bántó személlyel szemben.

Ám vajon tényleg minden helyzetben lehet alkalmazni? Egy molesztáló apával, áruló baráttal vagy csalfa társsal szemben is, aki még csak erőfeszítést sem tesz azért, hogy megbánást tanúsítson? Egy frászt - én legalábbis ezt mondanám -, hiszen a megbocsátás nem holmi röppálya. Hetek, hónapok, évek szenvedéseit, felgyűlt dühét nem lehet csak úgy lerázni magadról, mint egy terítőről a morzsákat.

Szükség van belátásra, elfogadásra, a történtekkel való szembenézésre, csakhogy - lássuk be - az önanalízist a háta közepére kívánja az ember. Sosincs megfelelő alkalom - és persze kedved sem - arra, hogy mélyre süllyedj az önsajnálat és a dühös fröcsögés mocsarában.

Persze, jó lenne egy "zen zuhany", ami kimossa a mérget a fejedből. Mégis, amikor eszedbe jut az a szó, pillantás vagy üzenet, ami kiváltotta a haragodat, lávaként kezdenek hömpölyögni az agyadban a rossz emlékek. Amellett, hogy nem tartod korrektnek a kérés nélküli megbocsátást, hajlamos lehetsz arra is, hogy azt gondold: te hibáztál. Nem vagy szerethető. Ördögi kör ez, amiből nehéz a kitörés - de lehetséges!

Forrás: Shutterstock

Magaddal szúrsz ki, ha nem bocsátasz meg - ám nincs gyógybogyó, sem trendi mantra, ami csodát tenne. Először is, be kell látnod: nem várhatsz egy olyan bocsánatkérésre, ami lehet, hogy sosem történik meg. Közben ugyanis egyetlen embert zabál fel a frusztráció: téged.

Csak te érzed a haragot, a gyűlöletet, te tartod életben a benned pulzáló mérget. Mondd ki, ami rohadtul fájt, zavart vagy rosszul esett... Üvölts, sírj, lamentálj! Add ki magadból, aztán lépj tovább!

Attól, hogy felszabadítod a fájdalmat, még nem nézed el a hibát - de nem érdemes magaddal cipelni sem, mert a múltban élni egészségtelen. Ne add a másik kezébe a hatalmat, hiszen te vagy az, aki kontrollálja a saját érzéseit! Dönthetsz úgy, hogy kilépsz az áldozat szerepéből, és jól érzed magad.

Sokszor előfordul, hogy igazságtalannak érzel valamit, de akkor sem fognak bocsánatot kérni - ám a boldogságod és a lelki egészséged nem függhet attól, hogy valaki bűnbánóan eléd áll vagy sem. Ha benne maradsz a harag ciklusában, nincs az a Buddha idézet, ami ki tud onnan rántani, ezért - a saját magad érdekében - bocsáss meg!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?