Nemcsak a bántalmazó bűnös - hanem az is, aki végignézi!

Rendszeresen hallgatom, hogy a felettem élő szomszédok átrendezik a lakást, meg valószínűleg egymás arcberendezését is - de minimum éjfélkor kell megbeszélniük, bocsánat, kiordítozniuk magukból a házassági problémáikat.

Olyat is láttam, hogy egy férfi épp a barátnőjét ütlegelte az utcán. Ilyenkor pedig felmerül a kérdés: tennem kellene valamit, vagy sem? Ha nem teszek, bűnrészes vagyok?

Mit mond a törvény?
166. § (1) Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A mai magyar jogszabályok szerint, ha szemtanúja vagy annak, hogy valakit fizikailag bántalmaznak, - a lehetőségeidhez mérten - köteles vagy segíteni. Ez azt jelenti, hogy ha már olyan világban élünk, ahol mindenhova telefonnal a kezünkben járunk, akkor az a legkevesebb, hogy értesítjük a rendőrséget. Ugyanis senki nem várja tőled, hogy a ropi testalkatoddal vagy madárcsontozatoddal odamenj és megkóstold milyen az a jobb horgos kiütés.

De ha az az első gondolatod: "Jesszumpepi, szívesen segítenék, de inkább elsunnyogok, nehogy engem is bántsanak..." - akkor bizony te is "bűnrészes" vagy. Te a hallgatásoddal és a tétlenségeddel járultál hozzá ahhoz, hogy valaki megsérüljön, kórházba kerüljön, vagy ne adj' isten, többé lábra se álljon.

Viszont érthető a gondolatod, és mint mondtam, senki sem várja el, hogy kockára tedd a testi épségedet, és valóban nem leszel beljebb azzal, ha magadat is bajba sodrod. Ellenben, mikor legközelebb ilyen esetet látsz - mert sajnos gyakran megesik az ilyen -, gondolj arra, hogy fordított helyzetben milyen jó lenne, ha valaki neked kérne segítséget!

Forrás: Shutterstock

Bár ha te vagy Jason Statham vagy Dwayne Johnson eltitkolt unokatesója, akkor azért minden bizonnyal nem fogsz közönyösen elsétálni - amolyan "szarok rá, nem az én problémám" vállrántással. Hanem esetleg odamész, megkérdezed, van-e valami probléma, és megpróbálod kimenteni valamiféleképpen a szegény bajbajutottat. Mert aki megteheti, az akár azonnali segítséget is nyújthat.

Na, de mi a helyzet a családi, házon belüli erőszakkal?

Ne tegyünk semmit csak azért, mert zárt ajtók mögött történik a dolog? Mondván, semmi közünk ahhoz, ami mások lakásában zajlik? Mikor még Pesten laktam, előfordult hasonló eset a késői éjszakai órákban - és én nem voltam rest jelezni a rendőrségnek, hogy itt valami készülődik. Máskor lementem a kapuhoz, és felcsöngettem hozzájuk, anélkül, hogy beleszóltam volna - hátha kizökkentem őket a vitájukból.

De mikor legutóbb azt hallgattam, hogy a szomszédban már sírva üvölt két kisgyerek, hogy "Anyu, kérlek, ne!" és hogy "Kitépted a hajamat!", csak-csak átkopogtam, és megkérdeztem: van-e valami gond? Mert igazán nem akarok tanácsokat osztogatni meg fenyegetőzni sem - pláne, ha a jövőben még egy darabig szomszédok leszünk.

Viszont ezzel is tudom burkoltan érzékeltetni, hogy nem vagyok süket, és gáz, amit csinál. Illetve, amíg engem küld el a francba, vagy megjátssza, hogy nem gyepálta a gyerekeit, talán lehiggad a kedves szülő. Szerencsére ez akkor bevált.

Másfelől pedig lássuk be: igen, féltjük a bundánkat. De hogy a francba lehet azután tükörbe nézni, hogy fül- vagy szemtanúja voltál annak, hogy valakit bántanak, és te nem tettél semmit? Hiába is eteted majd magad mindenféle szöveggel, ha nem árverezted el a lelkedet az ördögnek, tutira kísérteni fog a dolog. Ezért ne lapíts, ha baj van, hanem tégy valamit, ami módodban áll!

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?