BDSM kapcsolatban élek, és feminista vagyok!

A filmből kiderül, hogy a szép arcú, teltkarcsú lány a nyelvével tisztítja domináns párja bakancsát, majd hajával szárítja azt. Gyakran fenekelik el, és pofonokat is kap. A pasas bevallja: csak úgy tud simogatni és csókolni, ha előtte pálcázott és ütött is. Ezért egy ideje már tudatosan csak olyan kapcsolat jöhetett szóba nála, ahol a hét 168 órájában kiélheti az ilyen vágyait.

Paradox módon a férfi nem tartja zsarnokinak, ahogyan a párjával bánik. Szerinte inkább az zsarnoki, hogy a macsó olasz kultúrában a férj bármikor rászólhat a nejére: ne egyen többet, mert undorítóan kövér. A főszereplő "szolgalány" hevesen bólogat. Elmondja, hogy korábban ő is súlyos étkezési zavarral küzdött emiatt. Ma ugyan teltebb az alkata, de lényegesen boldogabb is.

Voltak, akik pszichologizáltak, hogy biztos testképzavar áll az elnyomottság vágya mögött. Mások meg akarták menteni a szegény áldozatot. Néhányan pedig egyszerűen kiakadtak, hogy micsoda ocsmány perverzióról van szó - elvégre egészséges lelkületű ember biztosan nem izgul fel attól, hogy másnak a cipőjét nyaldossa.

A férjemmel 16 éve élünk így a legnagyobb boldogságban, egymást segítve és támogatva. Annak idején egy budapesti fétis partyn ismerkedtünk meg. Hamar kiderült: a domináns-szubmisszív kapcsolatokhoz való vonzódáson kívül a világnézetünk és a színházi, irodalmi ízlésünk is roppant mód hasonló.

Igen - ha nem is 0-24-ben, vagy az utcán -, szubként én is alázattal nyaldosom az ő lábbelijét, és nem ritkán a mogyorófa pálca érintésére várva, négykézláb szolgálom fel számára a reggelit. Van, hogy felfeszít az andráskeresztre, vagy épp ketrecbe zár, amit mérhetetlenül élvezek, és ha egymástól távol vagyunk, mindketten erről fantáziálunk.

A kedvencem, mikor nővérke jelmezben takarítok, számomra ez egyáltalán nem furcsaság. Ismertem egy fickót, aki kész vagyont fizetett azért, hogy egy - valóban egészségügyi végzettségű - nővérke egy osztrák pincében szakszerűen amputálja a kislábujját. Na, az már szerintem is több mint fura fétis...

Feministának vallom magam abban az értelemben, hogy a két nem teljesen egyenlő - de a férjemmel közös játékunk független ettől. A feminizmussal járó elfogadáshoz szerintem az is hozzátartozik, hogy nem mondjuk meg a másiknak, mit szeressen. Belátjuk, hogy mindenkinek más a szexualitása, ízlése, vágya, fétise.

Amíg ebben minden résztvevő jól érzi magát, és senkinek sem ártanak vele, addig a külvilágnak semmi köze nincs hozzá...

Vanda történetét Király Dóra jegyezte le.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock