Tévedésből küldtek abortuszra - egy hajszálon múlott a babám sorsa...

Mint sok velem hasonló korú nő, a harmincas éveim elejétől én is nagyon szerettem volna már kisbabát. Így miután abbahagytam a fogamzásgátlást, egy mobil appal követtem, hogy mikor van peteérésem, mikor menstruálok stb.

Amikor végre megtörtént a csoda, és megjelent a két csík, konkrétan sírtam örömömben. A teherbe esés előtt meg sem fordult a fejemben, hogy bármi probléma adódhat a várandósság során - ám a sors sajnos nem volt túl kegyes velünk... A fogantatás dátumától kb. 4 hétre lett egy kis pecsételő vérzésem, azonnal be is mentem az ügyeletre.

Egy nagyon kedves doktornő fogadott, aki erején felül próbált megnyugtatni, hogy minden oké lesz, és írt fel progeszteron kúpot. Ezért a mai napig hálás vagyok neki - utólag átgondolva sorsdöntő lehetett a babám számára.

Egy hét múlva mentem a nőgyógyászomhoz - itt jött az igazi feketeleves. Az eddig roppant alapos orvosom ugyanis az ultrahang vizsgálatot követően közölte velem, hogy lapos a petezsák, és ráadásul üres is. Szóval, ne is reménykedjek benne, hogy egészséges gyermekem fog születni, már ha egyáltalán fog... Majd hosszasan taglalta, mi a teendőm, ha beindul a vetélés - ami a lapos petezsákból kiindulva szerinte 99%.

Teljesen összetörve jöttem ki a rendelőből, az éjszakát pedig végigsírtam. Az járt a fejemben, milyen igazságtalan, hogy ennyi ideig vártam a babára, és most majdnem biztos, hogy beteg lesz... El sem tudtam képzelni, hogyan tovább. Csak annyit tudtam: én mindenképpen azt szeretném, hogy maradjon. Nagyon sokat beszéltem hozzá, hogy kapaszkodjon ügyesen.

Forrás: Shutterstock

A konzultáció után jeleztem a munkahelyemen is, hogy mi a helyzet: ha bármi probléma van, nekem azonnal mennem kell. Ez pár nap múlva meg is történt, taxiba be, irány a legközelebbi sürgősségi nőgyógyászat. Azt hittem, hogy ennél rosszabb már nem lehet - hát tévedtem. Itt ugyanis 2 nap alatt 4 orvos vizsgált meg, egyikük pedig előjegyzett abortuszra a szívhang hiánya miatt. Hiába mondtam, hogy ez a magzat még alig 5 hetes, az utolsó menstruáció időpontja miatt mindenki "idősebbnek" gondolta.

Senki - ismétlem, egyetlen orvos sem! - vette figyelembe, hogy mit mondok. Egyedül az utolsó nőgyógyász volt némiképp empatikus, mikor megsimogatta a kezemet, majd így szólt: "Ne aggódjon, kedves! Nekem három gyönyörű gyermekem van, a feleségem négy terhességéből. Majd legközelebb." Hát köszi...

Az abortuszra nyilván nem mentem el - egyrészt a megkérdezésem nélkül lettem előjegyezve, másrészt tudtam: még nincs itt az ideje annak, hogy egyértelmű szívhang hallatsszon. Azonnal elmentem egy barátnőm orvosához, aki - láss csodát! - látta a szívhangot, majd veszélyeztetett terhesként táppénzre küldött. A várandósság alatt voltak még kisebb-nagyobb problémák, de a kislányom végül egészségesen megszületett, és azóta is minden a legnagyobb rendben van.

Ettől függetlenül gyakran eszembe jutnak a kezdeti nehézségek. Főleg olyan jeles napokon, mint a fogantatás napja, a babám születésnapja - vagy ma, a magzatgyermek világnapján. Összeszorul a szívem, ha eszembe jut, hogy ha hét orvosból ötre hallgatok, akkor ma nem lenne gyerekem. Attól pedig pláne kikészülök, ha belegondolok, hogy hány hozzám hasonló kisbabára vágyó nő mehetett el abortuszra téves diagnózis miatt.

Az orvoshiány miatt érthető, hogy sokszor "futószalagon" vizsgálják a betegeket, de annak a nőnek, akinél tévednek, talán az a kis magzat az egyetlen esélye arra, hogy gyereke legyen. Lehet, hogy számára már a fogantatástól elkezdődött az a pici élet. Nem akkor, amikor már ver a magzat szíve. Nem akkor, amikor már látszik a gerince, és nem is akkor, ha elmúlt három hónapos az anyaméhben, vagy már megszületett.

Ne vegyük el az esélyt! Sem az anyáktól, sem a meg nem született gyermekeiktől!

Ha hasonló helyzetbe kerülsz, és bizonytalan vagy, mindenképpen kérj másodvéleményt! Ha nem kielégítő számodra a kapott információ, vagy még azután is kétségeid vannak, akkor harmadvéleményt is! Nem vagy köteles feltétel nélkül teljesíteni azt, amit az orvos mond. Javaslatot adhat, a döntés azonban - az 1997. évi CLIV. törvény önrendelkezéshez való jogra vonatkozó részei alapján - a tiéd.
Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?