Hikikomori: Remeték, akik évtizedekig nem mozdulnak ki a lakásukból!

Megszólal az irodai telefon, lenne egy kis munka. Takarítás. Nincs ebben semmi meglepő, kismillióan dolgoznak ezen a területen, a takarítás mindig is kellett, kell és kelleni fog. Lakástakarítás, sőt, teljes kiürítés, önmagában ez is szokványos, hétköznapi feladat.

Ebben az esetben viszont nem csak a bútorokat, a hosszú évek alatt felhalmozott ingóságokat kell összeszedni és szakszerűen elhelyezni, hanem a lakót is, pontosabban azt, ami maradt belőle.

Japánban járunk. Vannak erre a feladatra szakosodott cégek, amikhez óránként három ilyen telefon érkezik. Nem, nem a gyilkosságok száma ugrott az egekbe Ázsiában. Senki sem érti igazán, hogy miért, a szigetországban egyre többen döntenek úgy, hogy önkéntes száműzetésbe vonulnak, megszakítják minden kapcsolatukat a külvilággal, felszámolják emberi kapcsolataikat, elrejtőznek.

A száműzetés ebben az esetben nem egy lakatlan szigetet vagy egy aprócska falu utolsó házát jelenti. A japán városok átlagos lakóházainak szokványos lakásaiban rejtőznek el az önjelölt remeték - sokan csak sejtik, hogy a becslések szerint félmillió önkéntes elvonuló egyike lakik a szomszédjában.

Sokan étel házhozszállítással oldják meg a táplálkozást, mások esetében rejtély, hogy pontosan hogyan élnek túl hosszú éveken át. Olyanok is akadnak, akik napi egy-két órára elhagyják a lakást. Az mindenesetre biztos, hogy naponta - sőt, már szinte óránként - kell kimenni egy-egy ilyen lakáshoz, és szakszerűen összetakarítani a lomokat - és az általában hosszú hónapok óta halott lakóját.

A jelenségnek már neve is van: hikikomori, jelentése: "befelé húzódás". A japán egészségügyi minisztérium hivatalos meghatározása szerint akkor van szó hikikomoriról, ha az illető már több, mint hat hónapja megszakította kapcsolatot a külvilággal.

Forrás: Shutterstock

 

A szakemberek még kutatják a pontos okokat: egyes esetekben felfedezhető az autizmus, néhol enyhe szellemi fogyatékosság is, sokan depresszióra vagy más pszichés problémára gyanakodnak. Általános, egyértelmű magyarázat egyelőre nincs.

Az utóbbi időben pontosabb meghatározás is született, eszerint egy hikikomori a napjai java részét (és szinte minden egyes napját ) otthon tölti, teljesen egyedül. Következetesen kerüli az emberi kapcsolatokat és a szociális szituációkat, de nem fedezhető fel semmilyen pszichés probléma, ami a viselkedést megmagyarázhatná. Életvitelükből kifolyólag nehéz vizsgálni őket, így a rendelkezésre álló adatok sem 100%-ig pontosak. Arról nem is beszélve, hogy segíteni nekik szinte lehetetlen, hiszen orvoshoz/boltba/munkahelyre sem járnak el.

Sőt, sokan közülük a családjukkal élnek, akik anyagilag is támogatják a remeteként élő gyermeküket/szülőjüket/élettársukat. Gondolkodásuk szerint ugyanis nem szabad őket letéríteni a saját útjukról - egyetlen dolgot tehetünk, ha támogatjuk őket, és közben bizakodunk. Ám azok sincsenek anyagi veszélyben, akik egyedülállóként élnek: az ottani fizetések és/vagy nyugdíjak lehetővé teszik, hogy az ember akár hosszabb időre is kivonhassa magát a munkábajárás alól.

Széles skálán mozog az izoláció mértéke, extrém esetben egy "modern remete" akár évtizedeket is eltölthet teljesen egyedül, bezárkózva. Mindkét nemet érinti, bár többségben férfiakról van szó, átlagéletkoruk 31 év.

A feltételezett okok között a társadalmi kihívások, az előrejutás, a karrier, a pénzkereset jelentette stressz szerepel, egyszerűbb elrejtőzni a feladatok elől, mintsem szembenézni velük. A kérdés csak az: megéri lemondani egy egész élet élményeiről pusztán a kudarctól való félelem miatt?

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?