házasság válás Szilvássy Rita békesség nehézség
Sokan válnak, sokféleképpen. Ahány válás, annyi történet. Az, hogy ebből a nehéz helyzetből hogyan jönnek ki a (volt) pár tagjai, mindkét félen múlik - együtt is, meg külön-külön is.

Tény, hogy váláskor - sajnos sok esetben, sokszor érthető módon - elmérgesednek a dolgok, mert ez egy nehéz élethelyzet. Ha pedig a felek valóban közös megegyezésből és minden megmaradt erejüket felhasználva, kulturáltan próbálnak elválni, nos, még akkor is fájdalmas. Hittél valamiben, dolgoztál érte, bíztál benne, és most minden igyekezeted ellenére mégiscsak az "újratervezés" menüpont jön.

Amellett, hogy ez a helyzet most bizonyos szempontból felszabadító érzés, mégis elromlott valami, amiért mindkét fél felelős. Szerintem igenis kell őrjöngeni, ki kell engedni a gőzt, mert ha bent marad, csak még több fájdalmat okoz. A kérdés, hogy hol, mikor, kinek, milyen formában?

A válási- és párkapcsolati mediátor iránymutatásával abban tud támogatni, hogy ebben a nehéz élethelyzetben minél kevesebb fájdalommal, a lehetőségekhez mérten minél több kérdésben közös megegyezésre jutva, rövid idő alatt le tudjátok zárni a kapcsolatotokat. Olyan kompromisszumokkal, hogy a jövőtök élhető maradjon. Íme, néhány gondolat, mely talán segíthet.

Nem volt rossz az egész!

Akármennyire is sötét foltnak, hibának, elpazarolt éveknek látod a házasságodat a jelen helyzetben, azért az "egész rossz és értelmetlen volt" elmélet nem igaz. Ezzel a szép emlékeket is befeketíted. Ez nyilván egy önvédelmi mechanizmus ebben a helyzetben, mely abban segít, hogy így könnyebben le tudd zárni a múltat. De igenis voltak jó pillanatok, vannak szép emlékek. Hiszen te is benne voltál, te is részese voltál, te is alakítottad az életeteket.

Például a nászútról vagy egy közös nyaralásról - ahol amúgy kirobbanóan boldog voltál - most furcsamód az a kép ugrik be, hogy te mást választottál volna az itallapról, és végül mégsem azt rendeltétek. Akkor szerelmes pillantások közepette asszisztáltál a dologhoz, és vakon bíztál a lovagodban, hogy az ő döntése biztosan a legjobb. Most meg egy spúr, figyelmetlen, tuskót faragsz a volt párodból, és nem érted, hogy miért nem vetted észre ezeket az égbekiáltó jeleket már a legelején... Valld be őszintén: nem volt minden rossz. Pont azért nehéz a válás, mert voltak jó pillanatok, helyzetek, élmények is.

Ő sem egy szörnyeteg!

Ha nagyon elmérgesedik a helyzet, akkor naphosszat azon jár az eszed, hogy milyen válogatott módszerekkel tudod kikészíteni a volt párodat, hol tudsz keresztbe tenni neki. Ezzel hergeled magad, és ha egy segítő szándéktól vezérelt ötlettel áll elő, akkor csak a magad által kreált szörnyet látod a személyében - akit te magad gyártottál a saját fejedben. Nehéz, nagyon nehéz. Megbántottak, megsértettek. De ettől neked sem lesz jobb.

Forrás: Shutterstock

Rengeteg lépést teszel egy olyan irányba, ami ebben a helyzetben nem visz előre. Ezt az energiát fordítsd inkább magadra, a továbblépésre, a gyerekeidre - jó irányba! Értékesebb vagy, minthogy negatív gondolatokkal etesd a lelked. Nem mondom, hogy kirobbanóan pozitívnak kell lenned, mert ez sem reális. De ha nem a keserűség ömlik belőled, az az egész élethelyzetedre pozitívan hat ki! Magadnak segítesz ezzel!

A gyerek(ek)re zúdítod rá a keserűségedet...

Szidod a volt párodat, a gyermek(ek) apját vagy anyját. Gondolj bele: ha neked ennyire nehéz és fájdalmas, akkor milyen lehet a gyerek(ek)nek, akik nem tehetnek semmiről, egy kényszerhelyzet elé lettek állítva, és az addigi életük alapjaiban esett szét...? Vannak helyzetek, amikor piszok nehéz a megegyezés. Ha a másik fél eszközként használja fel a gyemek(ek)et az exe zsarolására, ellehetetlenítésére, akkor nagyon nehéz higgadtnak maradni.

A legtöbb helyzetben nincs tiszta, egyértelmű, jó megoldás, és sokszor csak azt tudod mérlegelni, hogy vajon melyik megoldás a kisebbik rossz. A gyermeknek továbbra is az anyja/apja marad a másik fél, és szeretne jóban lenni vele. Vegyük a középutat: mindannak a rossznak, amit gondolsz a helyzetről, a volt párodról, anyósodról/apósodról stb., annak mondjuk, a fele igaz. De a gyermeknek nem segítesz, sőt, ártasz azzal, ha ezeket a szidalmakat végig kell hallgatnia. Neki ez fáj. Nem mondom, hogy tartsd magadban, mert az sem jó.

Csak ne a gyermek előtt ismételgesd el naponta többször! Ő kötődik a másik félhez is, és ezzel csak tovább nehezíted a helyzetét. Nem az a cél, hogy tabut csináljatok az exből és ne beszéljetek róla. Ez legalább ugyanakkora hiba, mint az, hogy a jelenlétében illeted a válogatott jelzőkkel. Tudjuk, hogy a dolgokat többféleképpen lehet elmondani... Válaszd az a verziót, ami nem feleslegesen sértő, és amit szerinted a gyermek megért!

+1 Mindenből hatalmi kérdést csinálsz...

Az olyan kérdésekből is, ahol tét nélkül lehetne a másik javára dönteni. Nem mész bele a kompromisszumba, kizárólag azért, mert "Nehogy már neki legyen igaza!" Például két órával később hozná vissza a gyermeket, vagy elcserélne egy apás/anyás hétvége egy másikra, és ez nem borítja fel az általad eltervezett programot - csupán egy picit neked is igazodni kellene hozzá. Az egész helyzet befeszült állóháború lesz.

A magad érdekében, a nyugalmad érdekében, a gyermek(ek) érdekében te tedd meg az első lépést! Fordított helyzetben majd felhozhatod ezt, hogy te is normálisan álltál hozzá a legutóbb, és ezt a stílust szeretnéd folytatni.

Szilvássy Rita

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.