Finn iskolák: Ahol nem az érdemjegy a legfontosabb, hanem a gyerek!

A PISA-teszteken évről évre Finnország teljesít a legjobban, és a nagy nemzetközi magazinok is ódákat zengenek a finn oktatási rendszer csodáiról. Mi is ez valójában, hogyan is néz ki az északi suli közelről? Finn barátnőm, Sinikka Makela mesél.

"Amikor a finn iskolákról hallok, a legtöbbször az üti meg a fülemet, hogy a tanítás sosem kezdődik 9 előtt, a tanítási nap alig néhány órából áll, és nincsenek dolgozatok meg házi feladat" - kezdi a beszámolót Sinikka, aki az észak-közép-finnországi Ouluban nőtt fel, ma pedig (egy kis budapesti szakmai kitérő után) Helsinkiben dolgozik tanárként. Nála tökéletesebb személyt tehát nem is ismerek, aki beavathatna minket a finn oktatási rendszer legmélyebb bugyraiba, saját okulásunk végett.

"Ez így ugyan nem pontos, de a valósághoz közel járunk: az órarendben lehet néhány nap, amikor fél 9-kor kezdődik a tanítás, de a legtöbbször 9:30, 10:30 körül kezdünk, hogy a gyerekek kipihenhessék magukat, és lehetőleg télen se vaksötétben kelljen elindulniuk otthonról. Valóban nálunk van Európa legrövidebb tanítási napja, igyekszünk 4-5 órában letudni mindent, amire a diákoknak szüksége lehet.

Ha nem értünk az órai munka végére, egy-egy félórás házi feladat maradhat, dolgozatok viszont rendszeresen vannak. Igaz, az oktatás nem abból áll, hogy nagy központi tesztekre készülünk, ezért a felmérésekhez nem kapcsolódnak nagy elvárások és sok stressz. Egyszerűen megnézzük, ki hol tart, hogy tudjuk, hogyan lépjünk tovább" - mondja.

Ez már csak azért is fontos, mert Finnországban nincsenek elit iskolák vagy méregdrága magánsulik: mindenki a körzetének megfelelő állami iskolába jár, a dúsgazdagoktól a mélyszegénységben élőkig (bár az utóbbi ritka, Finnország kimondottan szociálisan érzékeny állam). Nincsenek emelt szintű csoportok (legfeljebb a nyelveknél), és az általános iskolák nem specializálódnak egy-egy területre - nyelvek, zene, sport -, hanem mindenhol ugyanaz a követelményrendszer és a tanterv, miközben az oktatás menete meglehetősen rugalmas keretek között zajlik.

Jórészt az adott tanártól és szakmai munkacsoporttól függ, hogyan adják át a kötelező tudnivalókat. A középiskolák már differenciáltak: jelenleg a diákok 57 százaléka gimnáziumban tanul tovább, 43 százalék pedig a szakközépiskolát választja. Mindkét esetben ugyanolyan esélyeik vannak főiskolai, egyetemi jelentkezéskor.

Forrás: Shutterstock

"Alapvetően abban hiszünk, hogy fölösleges 6-8 órát a padok között ülni, hiszen 2-3 óránál hosszabb ideig úgysem tudnak koncentrálni a gyerekek, ezért aztán hagyjuk, a fennmaradó időben hadd játszanak. Az európai és amerikaioktatási rendszer legnagyobb hibája az, hogy a diákok ráfeszülnek a nagy központi tesztekre - nálatok például először a felvételivel, utána az érettségivel riogatnak mindenkit -, és a felkészülés során megfeledkeznek az olyan tárgyak fontosságáról, mint a művészetek, a költészet, a zene.

Márpedig ahhoz, hogy a gyerekek kiegyensúlyozottak és kreatívak legyenek, ezekre is óriási szükség van a matek, az anyanyelv és a természettudományos tárgyak mellett. Az utóbbinál egyébként fontos, hogy az elméleti órát mindig egy gyakorlati kövesse, hogy értelme is legyen az épp elsajátított tételeknek."

Sinikka szerint nálunk főként az a probléma, hogy a nagy központi megmérettetések miatt óriási verseny alakul ki az iskolák között, és azok, amelyek rosszabbul teljesítenek, gyengébb besorolást kapnak, miközben mindenki a szép eredményeket hozó elit iskolákba akarja járatni a gyerekét. Így regionálisan óriási különbségek alakulnak ki az iskolák között. Persze az elit sulik diákjai sem járnak feltétlenül jól, hiszen ahelyett, hogy hasznos tudásra tennének szert, egyedül azt tudják, hogyan lehet sikeres a felvételijük, érettségijük, nyelvizsgájuk... vagyis az a nagy központi teszt, amire az elmúlt években - minden mást háttérbe szorítva - készültek.

"Jó példa erre az, hogy itt, Magyarországon, rengeteg olyan emberrel találkoztam, akiknek középfokú angol, német vagy francia nyelvvizsgájuk volt, ugyanakkor mégsem mertek egy szót sem szólni az adott nyelven. Volt, aki csak azért parázott, mert semmi gyakorlati tapasztalatot nem hozott a suliból, ezért rutintalan volt, mások viszont egyszerűen bebiflázták a nyelvi tesztek leggyakoribb fordulatait, azt sikerrel alkalmazták a vizsgán, de a valóságban nem voltak képesek kommunikálni idegen nyelven" - hivatkozik budapesti tapasztalataira a Helsinkiben svéd nyelvet és testnevelést tanító Sinikka, aki imádja a munkáját.

A finn iskolákban a hierarchia kevéssé fontos, a diákok a keresztnevükön, tegeződve szólítják meg tanáraikat, és hosszú éveken át ugyanaz az osztályfőnökük, így bizalmas kapcsolat alakul ki a tanárok és a diákok között. Sinikka szerint ez az oldott hangulat is hozzájárul ahhoz, hogy a gyerekek többnyire szívesen járnak iskolába - és ez a tudásukon is látszik...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?