anyaság apa Greta May apaság gyerek versengés szülő gyereknevelés
Többször felmerülő téma mostanában az apák felelősségvállalása, és azt vettem észre, hogy sokan kifogásolják a férfiak gyerekneveléssel kapcsolatos hozzáállását. A környezetemben élő nőktől gyakran hallom: "Szinte mindent én csinálok a gyerek körül."

A múltkor épp a játszótéren volt egy ilyen eset. Az anyuka hangosan kijelentette a többiek előtt: "Na tessék, ennyit kérek a férjemtől, hogy hozza le a gyerek piros kardigánját, erre visszahív, hogy nem találja. Két éve ugyanoda pakolom a gyerekholmikat, de neki halvány gőze sincs, mi hol van." Ezt hasonló sztorik követték a többi anyukától - majd a végén megállapították: az apák nagy része alig vesz részt a gyerek körüli teendőkben.

A nők nem kis része tehát elégedetlen, és ennek több fórumon is hangot adnak. A férfiak ezt nyilván nem élik meg jól. De főként azok, akik nem a kifogásolt csoportba tartoznak, hiszen rengeteg ilyen apa van - ahogy azt Pechál Péter kollégám is megírta a közelmúltban.

Miért van ez a nagy elégedetlenség?

Egyáltalán, mikor mondható jó apának egy férfi? Mit kell megcsinálnia és hányszor, hogy azt mondják rá: mindent megtesz a gyerek(ek)ért - és azért, hogy az anya ne legyen túlhajszolt?

Mivel mindenkinek mások az elvárásai, a saját példámat tudom felhozni. Úgy érzem, mi rendben működünk a férjemmel, pedig nem centizzük ki a gyerek körüli tennivalókat egymás között. Ezt amúgy is megvalósíthatatlannak tartom, és nem is szeretném. Szerintem ugyanis a két szülő szerepének igenis különböznie kell egymástól.

Vannak tevékenységek, amiket rendszeresen én végzek: én kelek reggel, hogy felébresszem a gyerkőcöt, megreggeliztessem, felügyeljem a készülődését - viszont ezután a férjem viszi iskolába. Délután általában én tanulok vele, de ilyenkor a férjem például sokszor elintézi a bevásárlást.

Persze, ha kötekedni akarnánk egymással, mindketten kiemelhetnénk a saját vállalásainkból valamit, amivel a másik nincs tisztában. Ő leszólhatna, amiért halvány gőzöm nincs, mi a sorbanállás szabálya reggelente a suliudvaron, én meg visszavághatnék, hogy "Te meg nem tudod, hol a gyerek kapuskesztyűje, bibibí!" Na, de mi értelme lenne ennek?!

A jó apaság számomra nem ott kezdődik, hogy 50-50%-ra elosztunk minden teendőt egymás között. Én ugyanis apát szeretnék a fiam mellé, nem pedig egy másik anyát. Nem azt várom, hogy úgy viselkedjen a gyerekkel, mintha az én klónozott verzióm lenne. Anya már van egy a családban: én.

Forrás: Shutterstock

Én szültem, én voltam itthon GYES-en, így nyilvánvaló, hogy jobban képben vagyok az öltöztetés vagy más gyakorlati részletek terén. Többségében én kísérem este a fiamat aludni, mert az évek során így alakult - és ami még fontos: mert én is így szeretném. Persze, ha fáradt vagyok, bármikor megkérhetem a férjem, hogy váltson le. Örülök, ha néha megcsinálja ő, de vannak dolgok, amiket többségében nem szeretnék rátestálni - pedig sem ősanyu, sem mártíranyu nem vagyok. (Nagyon nem...)

A férjemtől azt várom, hogy a másik szülő szerepét hozza: nyújtson lelki és fizikai támaszt, ha elfáradok. Vegyen részt a közös életünkben: a családi programokban, amik hármunk összetartozását erősítik. Kapcsolódjunk ki időnként kettesben, és legyenek saját, különbejáratú közös dolgai a gyerkőccel is. Birkózzon és bohóckodjon a fiunkkal, mert én azt nem szoktam. Vegyen részt a sulival/hobbikkal kapcsolatos közös döntésekben.

Erősítsen - vagy épp cáfoljon - meg a véleményemben, ha kell. És ha négyszer türelmesen kérdezem ki a verset, de ötödjére már úgy érzem, felrobbanok, akkor vegye át a dolgot, de sürgősen... (Persze, akkor is átvehet tőlem bármit, ha épp ő szeretné csinálni, vagy a gyerek vele szeretné azt éppen.)

Ha elmennék valahová a barátnőimmel vagy pihiznék egyet otthon, vigye el magával, és csináljanak valamit közösen. Ő üljön be vele a moziba, ha Marvel-filmet játszanak, ő tanítsa meg fúrni, faragni, barkácsolni - és inkább ő magyarázza el, hogyan működik a motor. Nálunk ez így működik, és úgy érzem, a dolgok kiegyenlítődnek. Persze, nem állítom, hogy csak ez a jó út. Ha valaki felezni szeretne minden teendőt, hát hajrá: a puding próbája az evés!

Egy biztos: az anyák szerepe nagyon szép és fontos - ahogy az apáké is. Nem lehet, és nem is szabad egymáshoz méricskélni a kettőt. Vannak olyan családok, ahol a két feladatkör kicserélődik - apa marad otthon GYES-en, anya pedig viszi a másik oldalt -, és ez is működik. A lényeg, hogy azért van két szülő, mert nem teljesen egyforma szerepkört képviselünk, ezért nem lehet teljesen egyforma mennyiségű és jellegű az elvégzendő feladatok sora sem. A kulcs az egymás iránti elvárások megbeszélése lenne. Máskülönben a gyereknevelés egy parttalan versengésbe megy át, és már csak arról fog szólni, hogy ki csinál többet...

SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock

Mondd el Te mit gondolsz!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Csatlakozz a SHE Kibeszélő Facebook csoportunkhoz és mondd el nekünk!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.