Ha így kommunikálsz, válás lesz a vége!

Igen, létezik tudományosan bizonyított módja annak, hogy egy kapcsolat garantáltan véget érjen. A negatív kommunikációs minták 90 százalékban apokalipszishoz vezetnek. Ezeket nekem is sikerült végigjárnom, meg is lett a böjtje...

Az amerikai Gottman Intézet két munkatársa, John Gottman és Robert Levenson több, mint 20 éven át vizsgált 3000-nél is több párt, hogy kiszűrjék, melyek azok a kommunikációs mintázatok, amelyek a válást megelőzik. Egy ponton túl olyan világosan és egyértelműen leszűkült a kör négy alapproblémára, melyek alapján döbbenetes pontossággal meg lehetett jósolni a válás valószínűségét öt éven belül. Ezt a négy alapot az apokalipszis négy lovasának nevezték el, mivel ezek garantálják a véget: vagyis azt, hogy a társunk kiszeret belőlünk és menekülni kezd.

Sértegetés

Nem arról van szó, amikor építő kritikával segítjük a másik fejlődését, hanem amikor folyamatosan olyan kijelentéseket teszünk, amellyel porig romboljuk az önbecsülését - gyakorlatilag verbálisan bántalmazzuk. A fejéhez vágjuk, hogy egy gyerekes álmodozó, aki saját magán kívül senkire nincs tekintettel, esetleg emlékeztetjük rá, hogy mi tartjuk el, és hónapok óta nem járult hozzá a közös költségekhez.

Gottmanék szerint a megoldás nem a felhánytorgatás, hanem ha higgadtan, személyes sértések nélkül fogalmazzuk meg, ami nehézséget okoz, majd közösen választ keresünk az adott problémára. Ehhez persze mindkét fél érettségére szükség van, hiszen nem elég, hogy mi türelmesen és átgondoltan tálaljuk a megoldás vágyát, az is kell, hogy a másik is nyitott legyen erre.

Megvetés

A megvetés jóval több, mint a sértegetés, hiszen míg az utóbbi a másik karaktere elleni támadás, az előbbi saját morális fölényünket is az orra alá dörgöli bónuszként. Igen gyakran szarkazmus, irónia, lenézés, "pofavágás" és szemforgatás az eszköze, de minimum egy mély sóhaj: "Fáradt vagy, drágám? Mindjárt sírva fakadok. Majd ha feleannyit leteszel az asztalra, mint én, talán lesz egy kis időm sajnálni téged..."

Gottmanék kutatása azt is bizonyította, hogy az egymás felé megvetéssel forduló pároknál gyakoribbak a vírusos megbetegedések - különösen a nátha és az influenza. Ám még ennél is fontosabb, hogy a négy lovas közül ez az, ami a legnagyobb valószínűséggel válást hoz magával, és ettől a ponttól van a legkevésbé visszaút.

Forrás: Shutterstock

Hárítás

Itt elsősorban a felelősség hárításáról van szó, ami sokszor egészen addig megy, hogy a másikat hibáztatjuk saját magunk felmentése érdekében. "Neked kellett volna elintézni, ha már ott voltál. Tudhatnád, én milyen elfoglalt vagyok, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni." "Háromszor elmondtam, hogy szerdán 9-kor lesz az interjú, de te sosem figyelsz, akkor most viseld te a következményét!" Bár teljesen érthető, hogy véded magadat és az igazadat, ez a reakció teljesen kontraproduktív, hiszen csak tovább mélyíti a konfliktust. Ha hárítasz, akkor tulajdonképpen a párodat hibáztatod, ami a legkevésbé sem segít a konfliktus megoldásában.

Mi lenne, ha ilyen helyzetben inkább a megoldás kerülne a fókuszba a felelős megtalálása helyett? Később, mikor lehiggadtatok, ráér megbeszélni, ki hibázott (nagyobbat, merthogy általában mindkét fél mulaszt ilyenkor).

Elzárkózás

Ez rendszerint a megvetésre adott válaszreakció, amikor is a partner elzárkózik minden további interakciótól. Csendben ül, néz maga elé, órákra kimegy az erkélyre cigizni, a telefonjába mélyed, ügyet sem vetve rád, vagy éppen - egy igazi klasszikus - szó nélkül elviharzik otthonról. A menekülő fél ilyenkor (többnyire nem ok nélkül) úgy érzi, hogy akkora adag impulzust kapott a nyakába, amivel nem tud mit kezdeni, és az egyetlen megoldás számára az, ha távolságot tartva védi magát.

Gottmanék azt javasolják: a legjobb, ha megállsz kicsit: "Jól van, most kell 20 perc, hogy összeszedjem magam. Addig te is nyugodj meg, igyál egy csésze teát, és utána beszéljük meg, mi is történt!"

Nálunk ez nem igazán működött, mert az elzárkózás számos esetben napokig tartott, és a probléma akkor került újra elő, amikor újabb negatív történés keretében tematizálódott megint. A sok egymásra rakódott gond pedig újabb sértés-megvetés-hárítást indított el, és a kígyó itt önmaga farkába harapott...

Mi tehát csúful elbuktunk a négy lovassal való harc során: Olyan sok volt a stressz és a sérelem, ráadásul olyan mély depresszióval küzdöttem, hogy az esetek nagy részében képtelen voltam higgadtan fogalmazni. A másik fél pedig annyira mélyen magába zárkózott, hogy akkor sem hallgatott meg, amikor nyugodt és konstruktív tudtam maradni a beszélgetés idejére.

Ahhoz, hogy a négy lovas eltűnjön, sok esetben nemcsak mindkét félre, de egy harmadik, semleges segítőre is szükség van. A küzdelmet pedig minél hamarabb érdemes elkezdeni, hogy menthető legyen a házasság...

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?