Több tiszteletet: A fogyatékos is ember!

Vagy hogy trendibben írjam: nem tudhatod, mit dob a gép. Lehet, hogy ma még a lábaid előtt hever a világ: egészségesnek születtél, okos és szép vagy, szóval, olyan igazi menő csajként vagy pasiként tolod. Jók a génjeid, így nem kérdés, hogy a gyerekeddel is minden rendben lesz, ha oda kerül a sor (netán már oda is került, és lám, tényleg minden oké). De - és most jön az, ami bár iszonyatos, mégis igaz - az élet rohadtul kiszámíthatatlan. Elég egy baleset, hogy mindez megváltozzon.

Félreértés ne essék, senkit nem akarok riogatni ezzel, de értelmi fogyatékos nemcsak születetten lesz valaki. Számtalan sérülésnek és betegségnek lehet a következménye. Szóval, megeshet, hogy eredetileg mázlid volt, és nyertél a genetikai lottón, de közel sem biztos, hogy ez a szerencse életed végéig kitart. Úgyhogy, ha már humanitárius okokból nem érzel együtt azokkal, akik pechesebbek voltak nálad, legalább a logika miatt tedd meg! Sajnos ugyanis sosem tudhatod, mi történik a jövőben - sem veled, sem a szeretteiddel.

Sokan sajnos elég furcsán gondolkodnak, ha erről van szó. Imádnak sírni az ilyen témájú filmeken - lásd, Esőember -, és szívecskés bejegyzésekkel osztogatják a Facebook-on a legújabb America's Got Talent videót, amiben egy vak és autista fiú csodásan énekel. A baj ott kezdődik, hogy ugyanezeknek az embereknek egy része undorral fordul el, vagy akár gúnyolódik is, ha valódi fogyatékossal találkozik. A kifelé tálalt reakciói tehát közel sem egyeznek a hétköznapi életben tanúsított viselkedésével.

Sokan mintha lenéznék az értelmi fogyatékosokat...

Pedig a valódi nagyság, jellem és intelligencia épp abban mutatkozik meg, hogy az ember felfogja: semmi érdeme nincs abban, hogy az élet naposabb oldalára született, és megúszott egy kiszolgáltatott állapotot. Egy szerencsére büszkének lenni, hát... ne haragudj, de ez elég fura. Az pedig, hogy valaki hogyan és mitől lesz kiszolgáltatott, teljesen mindegy: innentől kezdve a hozzáállásod mindenképp téged minősít.

Mindegy, hogy Alzheimer-kór, Down-kór, autizmus vagy más pech ütött be nála. Mindegy, hogy így született, vagy később alakult így az élete. Ő is valakinek a gyereke, testvére, anyja vagy apja, és a szerettei éppúgy ölnének érte, ahogy te a saját családtagjaidért. A magas IQ-d egyik bizonyítéka éppen az lenne, hogy emberi módon viszonyulsz azokhoz, akiknek ebből kevesebbet adott az élet - a részvéted pedig nemcsak az ilyen filmek megkönnyezéséig és az aranyos videók lájkolásáig terjed...

Tudom, van, aki azt mondja, hogy nem kell ennyire "túlérzékenynek" lenni, hiszen a "flepnisek" úgysem értik, mi történik velük. Persze, gondolkozhatsz így, de akkor azt javaslom, sokat imádkozz! Hogy ha netán beüt a pech, és ne adj' isten úgy alakul, hogy egyszer majd egy szál kórházi hálóingben fogsz kóvályogni az utcán a tél közepén, akkor egy ilyen "túlérzékeny" embertársaddal sodorjon össze a sors...

Mert a fájdalom, amit érzel, akkor is fájdalom lesz. A félelem akkor is félelem, és a hideg akkor is hideg. A megalázottság tudata pedig talán akkor is átdereng az agyadon - a legsötétebb ködön keresztül is.

SHE.HU Kibeszélő!

Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!Forrás: Mudra László

Nyitókép: Shutterstock