Kérhet-e egy depressziós holland tinédzser eutanáziát?

A napokban felrobbantotta a netet Noa Pothoven, egy holland tinilány halála, aki az első híradások szerint lelki problémái miatt kért eutanáziát. Noa nemi erőszak okozta súlyos depresszióban és anorexiában szenvedett.

Rengetegen követték a közösségi médiában és olvasták a blogját, valamint díjnyertes könyvét, amit a szenvedéseiről írt. Halálát az tette lehetővé, hogy Hollandiában már 12 éves kortól engedélyezett az eutanázia, és nem feltétel hozzá sem a halálos betegség, sem a fizikai fájdalom. Elég, ha a beteg elviselhetetlenül szenved - akár lelkileg is.

Sokakban felháborodást keltett, hogy a lány nem volt halálos beteg, hanem "csak" öngyilkos akart lenni - súlyos lelki betegsége miatt. Az esetről megjelent cikkek alapján úgy tűnt, az orvosok tulajdonképpen ebben segítettek neki. És mivel egy kifejezetten közismert tinédzserről volt szó, aggasztó, hogy több tini követheti a példáját.

Valahogy sejtettem, hogy csúsztatás van a háttérben, és pár napon belül ki is derült, hogy nem aktív eutanáziáról volt szó. A lány egyszerűen csak visszautasította a kényszeretetést és kényszeritatást, amivel az orvosok a súlyos anorexiája ellenére életben tartották. Tehát nem a halálba segítették, csupán saját kérésére engedték, hogy belehaljon abba, hogy nem evett és nem ivott semmit.

Mi a különbség?

Az eutanáziának ezt a formáját úgy hívják, hogy "önkéntes, passzív eutanázia". Ez a típus egyébként Magyarországon is engedélyezett. Alapja az ember önrendelkezési joga, amit csak kivételes esetekben és módon (törvény alapján) lehet korlátozni. Ettől a jogtól természetesen egy betegség sem tud megfosztani senkit, így a betegek önrendelkezése a kezelésükkel kapcsolatos kérdésekre is kiterjed. Vagyis dönthetnek arról, hogy kérnek-e kezelést vagy sem.

Passzív eutanázia

Az "önkéntes, passzív eutanázia" azt jelenti, hogy a beteg nem adja beleegyezését az őt életben tartó beavatkozások folytatásába (vagy megkezdésébe). De erre csak akkor van lehetősége, ha súlyos betegségről van szó, amely az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, és rövid időn belül, orvosi kezelés ellenére is halálhoz vezet.

Ám ezt nem elég csak szóban közölni az orvossal és utána hazamenni. Először egy háromtagú orvosi bizottságnak meg kell vizsgálnia a beteget. És utána mind a hármuknak írásban nyilatkozniuk kell arról, hogy a feltételek fennállnak, és a beteg döntését a következmények tudatában hozta meg. Végül a betegnek 3 nap múlva, két tanú előtt ismét ki kell nyilvánítania a szándékát.

Ilyen nyilatkozat esetén az orvosok nem tesznek semmit a halál előidézésére, de a továbbiakban semmivel nem állnak annak útjába. Persze a beteget továbbra is megilletik a szenvedését enyhítő kezelések (pl. fájdalomcsillapítás), hogy minél nyugodtabban és kisebb fájdalommal távozhasson. A köznyelv ezt sokszor nem is nevezi eutanáziának. (Bővebben: az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény)

Forrás: Shutterstock

Aktív eutanázia

Ezzel szemben az "önkéntes, aktív eutanázia" azt jelenti, hogy az orvos - kizárólag a beteg kérésére és érdekében - egy olyan tevékenységgel segíti őt a halálba, amitől egy egészséges ember is meghalhatna.Magyarországon erre a beteg kifejezett kérésére sincs lehetőség.

Hollandiában azonban igen. Sőt, van egy harmadik verzió is: amikor az orvosok csak a halált okozó szert adják át, de a beteg maga használja azt. Ezt hívják "asszisztált öngyilkosságnak" (Magyarországon bűncselekmény).

Van jogunk a méltó befejezéshez?

Az eutanázia körüli dilemma fő kérdése: mi a fontosabb? Mit kell jobban védeni? Az élethez való jogot vagy az emberi méltósághoz való jogot? Sokan nem akarják a modern orvostudomány segítségével meghosszabbítani egy gyógyíthatatlan, biztosan halálos betegség lefolyását. Úgy gondolják, nem kötelező bízniuk a csodában, és emiatt hosszabb ideig elviselni a haldoklást, mint szükséges lenne.

Közülük többen csak azt szeretnék, ha hagynák őket meghalni (passzív eutanázia), mások pedig segítséget is szeretnének kapni ahhoz, hogy - a teljes leépülés előtt, fájdalommentesen - méltósággal fejezzék be az életüket (aktív eutanázia).

Noa Pothovennél azonban egy szélsőséges esetről volt szó: gyógyíthatatlan, halálos betegség-e egy mentális betegség, például a depresszió vagy az anorexia? Szerintem fontos elfogadnunk, hogy a pszichés betegségek ugyanúgy betegségek, mint a fizikaiak, és ugyanúgy szenvedést okozhatnak. Azonban nem értek egyet azzal a durva szélsőséggel, hogy egy önmagában nem halálos betegségből a halál jelentse a kiutat.

De Noa esetében valójában nem is erről volt szó. Hiszen az anorexiának az a súlyos formája, amikor már nem vesz magához ételt vagy italt, kétségtelenül halált okoz - ha nem etetik mesterséges úton. Ő erről mondott le, és végül a betegségébe halt bele, segítség nélkül.

Az ő helyzetét a holland egészségügyi és gyermekvédelmi rendszer nem volt képes kezelni. De nagyon remélem, hogy ezután nagyobb teret kap a pszichés betegségek kezelése, és elkerülhető lesz, hogy más fiatal is a sorsára jusson.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?