3+1 buktató, amin elhasalhatsz párkereséskor!

Amikor párt keresünk, nem egyszerűen valakit akarunk magunk mellé. Barátot, szeretőt, táncpartnert választunk, társat a Machu Picchu felfedezéséhez, a húszezredik közös vacsorához, szülőtársat a gyerekekhez.

Sőt, ha minden jól megy, öregkori bridzspartnert. Olyan embert, aki állandóan elmeséli, milyen napja volt. Egyszerűnek tűnik - de akkor miért választunk rosszul?

Illetve azonnal le is szögezem, hogy nem választunk rosszul - csak nem ismerjük önmagunkat, a bennünk rejlő titkokat, feszültséget. A potenciált, hogy mire vagyunk képesek, mit hoztunk magunkkal. Az önismeret hiánya pedig nagyban befolyásolja, hogyan fogunk viselkedni egy párkapcsolatban, vagy épp milyen a kríziskommunikációnk. A magunkkal cipelt családi batyu - tele terhelt vagy kevésbé terhelt mintákkal - előre nem látott eseményeket produkálhat. Nem mindig derül ki, mi rejtőzik bennünk, de ha arra érzékeny partnerrel találkozunk, nem ússzuk meg a szembesítést. Tehát a legfontosabb lépés párválasztáskor (is): ismerd meg önmagad! Persze, ezen túl is számos buktatója van az igazi megtalálásának. Íme, néhány!

1. Azonosság-különbözőség

Unalomig ismételt klisé, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Persze, attól függ... A kapcsolat elején szinte semmi nem számít, hiszen úgysem vagyunk magunknál. Aztán lehull a lepel, és ki-ki vérmérséklete szerint elmenekül, vagy épp földbe gyökerezik a lába. Ha felocsúdtunk a szerelmi kábulatból, nem árt tisztázni a fontosabb kérdéseket: ideálisnak tartott lakhely, nevelési elvek, vasárnapi templomba járás. A "nagy" dolgokban jó, ha megvannak a közös alapok, de legyen azért különbség is! Az azonosság egy idő után unalmas lehet.

2. Sürgető társadalom

Bár kezdenek kopni a társadalmi konvenciók, még mindig ott tartunk, hogy ekkor kell férjhez menned, ekkor gyereket szülni, ekkor pedig jó lenne, ha visszamennél dolgozni. Mielőtt "túl öreg" leszel... A kor stigmája elsősorban a nőket érinti - tekintve, hogy nekik gyorsabban ketyeg a biológiai órájuk -, az elvárások azonban kihatnak a férfiakra is. Ám tegyük fel a kérdést: miért tartunk lesújtóbbnak egy 36 éves szinglit, mint egy boldogtalan, 3 gyerekes, 36 éves anyát? Lehet, hogy te inkább a Nagy Ő-ről maradnál le, mint az anyaságról. De az se baj, ha fordítva gondolod. Ezt jobb tisztázni magunkban - mielőtt még megállapodnánk valaki mellett pusztán kényszerből... A társadalmi elvárások nagyon jók arra, hogy rettegésben töltsük az életünket, csakhogy a félelem az egyik legrosszabb tanácsadó. Nem attól kell tartanunk, hogy idősebb korban leszünk szülők vagy egyedül maradunk, hanem attól, hogy boldogtalanul éljük le az életet.

Forrás: Shutterstock

3. Külső szakértők

Önkéntes kapcsolati tanácsadók garmadája áll sorba, amikor elkezdünk egy kapcsolatot. Özönlenek a kéretlen tanácsok, szubjektív kritikák, burkolt célzások. Egy idő után azt vesszük észre, hogy úgy érezzük: egy vadidegen mellett ébredünk. Pedig nem változott semmi. Végérvényesen tönkreteheti a szerelmet, ha a környezet véleménye túl nagy hangsúlyt kap. Társunk kiválasztása roppant bonyolult, érzékeny és személyes folyamat, amire a többiek csak részletekben láthatnak rá. Egy egészséges viszony nem igényli, hogy mások elvárásait érvényesítsük.

+1 Ha a felszínesség az úr

Amikor az egó átveszi a hatalmat, nem azt kérdezzük a másiktól, hogy mi az álma, hanem hogy mikor lesz belőle végre vezérigazgató. Ilyenkor az érintés helyett fontosabb a magasság, a nevetés helyett pedig a pénztárca. Igen, vannak alapvető dolgok, amelyekhez ragaszkodni akar az ember, aki azonban kizárólag önző módon keres, előbb-utóbb pórul jár.

Nehéz feladat a párválasztás - és akkor még nem beszéltünk kommunikációról, szexről, őszinteségről, toleranciáról vagy az érzelmek kezeléséről. Mindenesetre, ha nem akarsz zsákbamacskát, tölts minél több időt a kiszemelteddel! Így egy idő után biztosan nem lesz szükség használati utasításra.

    Ezt olvastad már?