Kórosan sovány tinit dicsőít a média - a következményekkel mi lesz?

Minden élethelyzetben szeretnék higgadtan és összeszedetten megnyilvánulni. Egyrészt azért, mert tudom, hogy érdemi párbeszédre csak így van esély. Másrészt meg, mert én is elvárom, hogy velem is kulturáltan beszéljen mindenki.

Ez így elméletben szép és jó. Viszont, amikor néhány hetente megláttam - valamelyik "méltán" népszerű bulvár magazin hasábjain - a celeb házaspár celeb gyermekét (a kislány védelme érdekében nem nevezzük meg - a szerk.), ahogy a TÖKÉLETES alakját dicsőítik, na, akkor bizony felment a pumpa!!!

És nem, nem azért, mert irigy lennék, vagy mert azt szeretném, hogy az én gyerekem is ott virítson majd! Sokkal inkább azért, mert elképesztően káros, hogy az anorexiás soványság tökéletesként, gyönyörűként van aposztrofálva. Nem azt mondom, hogy a meg nem nevezett celeb csemete anorexiás - nem feltételezem, és nem is tisztem ezt megítélni -, hanem azt, hogy a kinézete kórosan sovány. Az viszont mindenképpen elítélendő, hogy a tinik számára követendő példaként van beállítva.

Az, hogy valaki követendő példa, nem azt jelenti, hogy saját magát annak nevezi. Bőven elég, ha a közösségi média különböző platformjain, vagy tévében, reklámokban megjelenik. Ezzel pedig olyan tini lesz, akit százezer másik tini fog lesni. Vagyis kiemelten fontos lenne, hogy egy-egy ismert tini soványsága milyen köntösben jelenik meg a média hasábjain. (Ha már mindenképpen meg kell jelennie.)

Forrás: Shutterstock

 

A kóros soványság évtizedek óta szedi az áldozatait, habár szeretnénk azt hinni, hogy ez velünk, a mi családunkkal, a mi gyerekünkkel nem történhet meg. Az a baj, hogy DE, megtörténhet! Egykori anorexiásként pontosan tudom, hogy kivétel nélkül bárki a betegség bűvkörébe kerülhet. A szülő pedig sok esetben már csak azt veszi észre, hogy őrült nagy a baj! Aztán az orvosok vagy tudnak segíteni, vagy nem. Merthogy az anorexia a leghalálosabb pszichés zavar, ami azt is feltételezi, hogy a beteg nem fog tudni egyedül kikecmeregni belőle. Ugyanakkor azt sem árt tudni, hogy a betegség kezdete után 10 évvel az anorexiás lányok 8 százaléka, 20 évvel pedig 20 százaléka hal meg. Ebből az is rögtön kiderül, hogy jó hosszan fenntartható ez az állapot. Egyébként a halálozási aránya jóval nagyobb, ha hozzávesszük a betegség szövődményei miatt bekövetkező haláleseteket is.

Ha még mindez nem lenne elég ijesztő, akkor hozzátenném azt is, hogy Magyarországon nyolc éves kislányt is kezeltek már anorexiával. Tehát a fiatal korosztály kiemelkedően veszélyeztetett helyzetben van! Ezen pedig egy cseppet sem segít, ha egészségesen karcsúnak beállított - valójában csontsovány - tinik lepik el az Instagramot.

Hogy mit lehet tenni a háborgáson túl?

Első blikkre fogalmam sincs. Ugyanis őszintén bevallom, hogy néha még engem is elkap a kóros soványság utáni vágy. És egy-egy magánéleti krízis miatt ledobott néhány kiló után felszegett fejjel szoktam megállapítani, hogy legalább jól lefogytam. Sajnos ez nem vicc, de még csak nem is fanyar humor. Ez a keserű valóság. Hiszen az evészavarokból meggyógyulni nem lehet. Tünetmentesen élni viszont igen. Ehhez azonban folyamatosan karban tartott lelki állóképesség kell. Másként nem megy. Mint, ahogy szerető és jól (!) figyelő család nélkül sem. Nyilván ez nehezített pálya, mert életkori sajátosság, hogy a kamasz utálja a szüleit, a közös étkezéseket, és úgy általában mindent, ami a tradíciókhoz köthető. Ez egy szintig rendben is van. Viszont pont a szülőnek kell tudnia felismerni a jeleket, mert az anorexiásnak nincs betegségtudata. Nem fogja fel, hogy veszélyben van. Nem fog segítséget kérni, és nem fogja vékonynak látni magát. Többek között ezért is pszichés zavar, mert egy anorexiás kövérnek látja magát, még akkor is, ha már csont és bőr.


Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?