"Lucid" álmok fogságában: Amikor minden éjszaka pánikrohamba fullad

Ugyanúgy felébredtem, készülődtem, tettem-vettem a lakásban, mintha ébren lettem volna. Mégis, legbelül egy furcsa érzés kerített hatalmába. Valami nem stimmelt, valami nem volt az igazi. Ez a gondolat az álom előrehaladtával egyre erősödött, végül pedig egy szorító érzésben teljesedett ki, amit felváltott a félelem - majd heves szívverés közepette felébredtem.

Talán 10 év is eltelhetett, mikor egy napon visszatért - de olyan erősen, mint még soha. Pánikrohamot kaptam. Ez volt az a pont, amikor elhatároztam: szembenézek ezzel a "valamivel" és bármi áron, de legyőzöm! Napokat, heteket töltöttem kutatásokkal. Fórumokat, blogokat bújtam. Egyszerűen tudni akartam, mi ez és hogyan lehet semlegesíteni. Biztos voltam benne, hogy mint oly sok mindenre, erre is van valamiféle megoldás. Nem akarok nyers és unalmas szövegeket idézni, de ahhoz, hogy végül összeálljon a kép, kénytelen vagyok definiálni a lényeget:

Amint ezt elolvastam, felcsillant a szemem, hisz feketén-fehéren le volt írva, hogy ez egy irányítható dolog. Az futott át az agyamon, hogy ha én irányítom, akkor a szorító félelemérzetet is visszájára fordíthatom. Még egy dolog volt, amely hatalmas segítséget nyújtott számomra: sajnos nem emlékszem pontosan, melyik fórumon írta egy hölgy, hogy neki van egy speciális trükkje ilyen álmok esetén.

Bevallom, első olvasásnál szkeptikusan fogadtam ezt az állítást. Irányítani az álmainkat? Abszurd, nem igaz? De belevágtam. Az álmok minden este egyre kellemetlenebbek voltak. Hónapokig nem tudtam végigaludni egyetlen éjszakát sem, és a kimerülés már rányomta a bélyegét a nappalokra is. Nem akartam semmiféle gyógyszerhez nyúlni, így nem maradt más választásom, mintsem kipróbálni a fórumon írottakat.

Tisztán emlékszem arra az álomra. A szobámban, az ágyamon feküdtem. Megszólalt az ébresztőóra. Felültem, lekapcsoltam, és el akartam indulni az ajtó felé. A lábaim azonban nem mozdultak. Kezdett elragadni a szorongás, rosszul éreztem magam, hevesen vert a szívem. Meg akartam szólalni, de semmi. Egy árva hang sem jött ki a torkomon. Olyan érzésem támadt, mintha üldöznének, és nekem abban a pillanatban el kellene menekülnöm onnan. De mielőtt teljesen magával ragadott volna a pánik, belém hasított a tudat: álmodom! Körbe kell néznem! Így is cselekedtem.

A szoba színe, az ágyam helye, a szőnyeg formája. Minden stimmelt. Kivéve egyetlen dolgot. Egy kép a falon. A valóságban egyetlen kép sem volt a falamon. Amint ez tudatosult bennem, hirtelen hatalmas megkönnyebbülés árasztotta el a testemet. Megnyugodtam abban a szent pillanatban. Az agyam csak járt, és arra gondoltam, hogy ha tudom, hogy jelen pillanatban álmodom, akkor akár fel is ébredhetek. És felébredtem.

Abban a másodpercben, ahogy ez a gondolat megszületett a fejemben. Nem akartam elhinni, hogy ez létezik, hogy ez valóban működik. Ijesztő és megnyugtató volt egyszerre. Azóta már rutinosan ébresztem fel magam a legszörnyűbb álmokból is. Ez a kis praktika rengeteg kellemetlenségtől mentett meg az évek során. Bátran merem ajánlani neked is. Ha esetleg ehhez hasonló helyzetbe kerülsz éjszaka, mindig nézz körbe!

Zavada Janka

Nyitókép: Shutterstock