Az egyetlen ember, aki szinte végigcsinálta a Műanyagmentes Júliust!

Oké, talán nem az egyetlen, de olyan kevesen vannak, hogy egyet is nehéz találni... Már az is nagy szó, ha valaki úgy teljesítette a Műanyagmentes Júliust, hogy valamennyire csökkentette a műanyag "termelését".

De mi rábukkantunk egy ilyen magányos harcosra: Laczó Balázsra, aki csak pár kisebb bakival, de műanyagmentesítette az életét 31 napra. Ami több, mint elképesztő.

- Le a kalappal a szívósságod előtt. Miért vágtál bele?

- Nem gondolkodtam túl sokat, amikor láttam a kihívást Petrás Lilla (a she.hu vezető szerkesztője - a szerk.) Facebookján, akkor eldöntöttem, hogy meg akarom csinálni. Eddig csak szelektíven gyűjtöttem a szemetet, nem vettem új zacskót a boltban, hanem vittem szövetzsákot stb. Most többet akartam tenni.

- Mi volt az, ami leginkább motivált?

- Nem hiszek a motivációban. Az viszont az első pillanattól érdekelt, hogy meg lehet-e egyáltalán csinálni.

- Amikor belefogtál a kihívás teljesítésébe, feltételezem, végiggondoltad, milyen lehetőségek állnak rendelkezésre, hogy egy-egy környezetkárosító szokást jobbra cserélj. Mire volt a legnehezebb megoldást találni?

- Nem nagyon gondoltam bele, csak elhatároztam, hogy nem veszek semmi műanyagot. Aztán gyorsan rájöttem, hogy mekkorát tévedtem, mert ez nem ilyen egyszerű. A többire menet közben jött a rádöbbenés, így élesben kellett gondolkodnom a megoldásokon. Például amint először bementem a boltba, és venni akartam mondjuk, öblítőt... Döntenem kellett, hogy vagy keresek olyan helyet, ahol nem műanyag flakonban adják, vagy kipróbálom a sufnituning módszereket, mint az ecet és a mosóparfüm. Vagy csak egyszerűen nem teszek öblítőt a gépbe, és nem lesz illatos a ruha... A mosószer műanyagmentes beszerzése is utánajárást igényelt.

Persze, olyan dolgok is voltak, amelyekre nem találtam megoldást. Ha például fájt a fejem, akkor a gyógyszertárban nem igazán foglalkoztam vele, hogy a bogyónak műanyag csomagolása van, és akad-e olyan hely, ahol enélkül lehet fejfájásra venni valamit. Azt akartam bevenni, amiről tudom, hogy használ.

A bevált és működő vitaminjaimat sem váltottam le, hiába adják műanyag dobozban. A legnehezebb az volt, hogy minden pillanatban oda kellett figyelni, mert reflexből vettem le a polcról a megszokott termékeket, így többször vissza kellett tennem a polcra valamit.

- Volt esetleg olyan, amit meglepően könnyű volt feladni, esetleg másképp csinálni, pedig eredetileg tartottál tőle?

- Azt hittem, hogy több helyen fognak furán nézni, amikor dobozban kérem a húst vagy a sajtot a boltban, hogy ne az ő műanyagjukba csomagolják be, de nem így történt.

Forrás: Shutterstock

- Gondolom, rá voltál kényszerülve, hogy "leleményes megoldásokhoz" folyamodj. Mi az, ami a legnagyobb büszkeséggel tölt el?

- Nem tudom, nincs ilyen érzésem. Viszont kicsit mérges voltam az olyan szituációkban, amikor nem lehetett megkerülni a problémát. Például műanyag elviteles dobozban kaptam ételt, mert a cég hozta ki egy külső munkára. Vagy kaptam valamit, amin műanyag volt.

- Szolgált esetleg ez a hónap valamilyen plusz tanulsággal, amit levonál magadban a kihívás végén?

- Szerintem a legnagyobb hozadéka ennek az egy hónapos kihívásnak az emberek számára az, hogy rohadtul tehetetlenek vagyunk. Gyakorlatilag szélmalomharcot vívunk a jövőnkkel. Menthetetlenül sodródunk a pusztulás felé, és még egy olyan apróságnak tűnő feladatot is gyakorlatilag lehetetlen véghez vinni, hogy egy hónapig ne vegyél műanyagot. Ugyanakkor épp ezért érdemes küzdeni.

Azt a tehetetlenségi érzést kell megtapasztalni kicsiben, amit majd akkor fognak érezni az unokáink, amikor nem lesz tiszta víz meg levegő. Valahogy össze kell kötni a fejekben, hogy sokkal rosszabb ülni és nézni, ahogy a környezetszennyezéssel összefüggésbe hozható betegségbe belehal valaki, akit szeretsz, mint az, hogy mostantól nem veszed meg akár a kedvenc üdítődet. (Persze, nem állítom azt, hogy a kettő között direkt logikai kapcsolat vagy ok-okozati összefüggés volna.)

Ezért ostoba kifogás az, hogy "én miért csináljam, hiszen az nem változtat semmin, hogy én nem veszek meg 1 műanyagpalackos üdítőt". Ha csak 1 milliárd ember nem vesz meg egyszer egy műanyagos terméket, már az változás...

- Nagyon nehéz lehetett minden apró dologra odafigyelni. Érezted néha azt, hogy elég, feladod?

- Nem éreztem ilyet, ez tőlem idegen. Csak elkönyveltem, hogy a kihívást elbuktam, de csinálom tovább. Ahogy tudom.

- A kihívásnak ezennel vége. Ha úgy döntesz, akár örökre elengedheted ezt a hatalmas kitartást és felelősségteljességet igénylő életvitelt. Valamiért mégis azt gondolom, hogy jó pár környezetkímélő megoldást a jövőben is meg szeretnél tartani. Eltaláltam?

- Igen, az új helyek, ahonnan be lehet szerezni a termékeket, ugyanúgy szokássá válhatnak, ahogy az eddigiek. Nem bonyolultabb elmenni egy másik boltba vagy egy másik helyről rendelni. A műanyagmentesEBB augusztus ezért talán még jobban sikerül. Megfontolom például a C-vitamin por formában való vásárlását nagyobb mennyiségben, és elkezdtem nézegetni, hogy melyik cég adja esetleg olyan műanyagban a vitaminokat, amik újrahasznosíthatók.

Forrás: Mudra László
SHE.HU Kibeszélő!
Neked mi a véleményed erről a cikkről? Egyetértesz vele, vagy teljesen máshogy látod? Katt IDE, és mondd el nekünk!

Nyitókép: Shutterstock

    Ezt olvastad már?